Hogyan talaljak kiutat a depressziobol?

Előszőr is üdv mindenkinek aki esetleg ràkattint a kérdésemre és végig olvassa a problémàm! Sajnos eléggé rossznak mondhato az eletem ugyanis màr 5evesen elvesztettem az apukam es az anyukam ugyanis edesapam meghalt,edesanyam pedig szellemi allapota miatt nem tudott tovabb nevelni. Nem olyan sulyos a betegsege csak hat keptelen volt,hogy felneveljen igy hat mamam volt az en gyamom,peldakepem aki fel nevelt engem mara egy tisztesseg tudo,ertelmes emberre. Sajnos bekovetkezett az a dolog pontosabban augusztusban amire nagyon de nagyon nem vartam. Elvesztettem ot! Mindig is ettol feltem,hogy el fogom veszteni es tudtam,hogy nem fogom feldolgozni ha elvesztem hiszen rajta kivul szinte senkim sincs akiben annyira megbiztam volna es szerettem volna mint ot.. Mai napig gyotor a buntudat,hogy mit vetkeztem,hogy ennyit szenvedjek az eletben,hogy az egyetlen remenysugaram is elveszitsem akiert erdemes volt elnem,aki miatt naprol-napra erdemes legyen felkelnem es szembe neznem az elettel.. Annyit szenvedtem mar,hogy mara mar nagyon nagy lelki sebeim vannak. Mikor atkerultem egy masik suliba 4.osztalyosan es sokan csufoltak,megvetettek kikozositettek,de termeszetesen sokan mellettem alltak es sok baratom volt,de ez sose fog kimenni a fejembol,hogy a nagy semmiert ki kellett kozositeni egy nagyon baratsagos kisfiut aki az eg vilagon senkiben sem tudna kart tenni csak azert,mert o volt az uj fiu es elallo volt a fule es azert csufoltak. Nah ekkor volt eszemben legeloszor az ongyilkossagi vagy,na meg az,hogy en ezt nem birom tovabb folytatni,de mellettem allt az a szemely aki a konnyeimet letorolte a szememrol es megolelt es azt mondta,hogy legyek eros ed folytassam tovabb az utamat es ne hagyjam magam,hogy nevetseg targya legyek.. Es ilyenkor megfogadtam magamba,hogy nem adom fel csak o erte es kilabalok a nehez idokbol es eros maradok a vegsokig. Es maig nagyon eros voltam es nem hagytam magam. Sajnod mostanara,hogy elvesztettem ot nagyon melypontra ert az eletem. A gondok,problemak csak halmozodnak amit mar nem bir el a lelki vilagom. Szorongok,remegek nem merek az emberek szemebe se nagyon nezni. Magamba fordultam,maganyos visszahuzodo lettem az utobbi fel evben azota csak a stresszelek meg azon is,mikor egy buszrol szallok le es latom,hogy neznek ram az emberek es ilyenkor belegondolok hogy mit gondolhatnak vajon rolam. Ezt valamilyen formaban inkabb zavarnak mondanam,hogy zavarban vagyok mikor figyelnek es remegek,szorongok.. De a legnagyobb problema,hogy nagyon depis vagyok es hajt nagyon az ongyilkossagi vagy,hogy nincs keresni valom ebben a vilagban. Nagyon maganyosnak es el b...... erzem magam.... Termeszetesen vannak meg rajtam kivul masok is a csaladban. Mikor mama meghalt azt mondtak,hogy nem hagynak hogy magamba forduljak es hogy maganyos legyek es hat itt vagyok. 19evesen magamban elek kb nem is nagyon keresnek ugy erzem nem erdeklem oket. Csak nagyon ritkan kerdezil meg hogy mivan velem. Nagyon de nagyon magam alatt vagyok,vagdosom magam a siras folytogat es mar tenyleg azon gondolkozom,hogy mindent magam mogott hagyok es eltavozok innen,de valami megis mintha visszatartana es azt sugna hogy van meg miert elni... Mikor az ongyilkossagra gondolok mindig eszembe jut,hogy hanyan szeretnenek meg elni de sajnos nem elhetnek tovabb en meg csak ugy eldobnam,de megis ugy erzem hogy nincs keresni valom mar itt a vilagban,nincs ami itt tartson engem.. Nem sajnaltatni akarom magam csak megakarom osztani,hogy mi bant engem,mert barataimat csaladomat nem akarom meg az en problemaimmal is terhelni...Miert volna a helyem az elok soraiban? Hogy robotoljak a munkahelyen nap mint nap haza jojjek magamba forduljak,stresszeljek utana fekudjek le es masbap folytatodjon ez a korforgas? Tehat koszonom annak aki ram szanta ezt a par percet es az en problemamat,gondomat vegighallgassa.. Sajnos n talalok kiutat megol a magany es a tamaszom hianya.. Koszonom.