Pszichológus mit gondol, mit ér el azzal, hogy egy depressziós embert minden érzéséért és tettéért felelőssé tesz és mindenki mást felment az alól, amit beteggel tett?

TL;DR: az egyén tehet bármiről és csak agyban dől el, hogy mi történik vele.

5 pszichológusnál voltam.

1: iskola pszichológus gimiben, aki magáévá akart tenni és mindent elárult a beszélgetésünkből az igazgatónak és az osztályfőnöknek.

2-3: miután első munkahelyemről kirúgtak, 2 bölcsésznél is voltam, beszélgetésen, az egyik, aki ingyen fogadott, azt próbálta megmagyarázni, hogy veszélyes vagyok a társadalomra, mert visszaszólok a főnökömnek, ha hülyeséget beszél. A másik állandóan arról panaszkodott, hogy a luxus villájában mennyi a tenni való és nem bírja a takarítást, de ha akarnék magamtól meg tudnék gyógyulni.

4: Csak hallgatott és nem mondott semmit, majd azt mondta 300 000 forintnyi beszélgetés után, hogy ha gondolom, tovább panaszkodhatok, de ő nem tud velem foglalkozni már rég óta, csak én nem voltam hajlandó ezt megérteni, hiába próbált jelzéseket adni. Hát a jelzéseivel elmehet a fenébe, mert a szavak nélküli kommunikáció nem működött.

5: azt mondta, hogy fogadjak el mindenkit olyannak, amilyen, és ne ítélkezzek azokon sem, akik belerúgnak a másikba a buszon, mert lökdösik egymást a sorban állásnál és halálos fenyegetéseket osztanak az autó volánjuk mögül, vagy éppen azzal fenyegetnek, hogy ha nem bírom elviselni a 35 fokos irodát télen, amikor a többiek fáznak 35 fokban, akkor ki fog rúgni. A szomszédom is, aki hajlani 2-4ig szokott kalapálni, nem másokat akar ezzel zavarni, hiába adtam tudtára, hogy ezt csinálja, és ha továbbiakban is ezt csinálja, akkor tudatosan fogja csinálni. Ezek az emberek nem akarnak rosszat nekem, csak az én agyamban van a kép arról, hogy az emberek rosszak és valójában én vagyok a rossz és az agyamban a betegségem miatt hagyom, hogy bosszantson, ha valaki nekem jön az autójával, vagy nem hagy aludni éjszaka, vagy a megélhetésemmel fenyeget a munkahelyen.

Mindegyikben egy közös volt: Én vagyok a felelős minedért, ami engem ért: azért, amikor apám véresre verte anyámat, azért, amikor az osztályfőnököm vasrúddal vert, azért, amikor bringáztam hátulról belém jött valaki autóval, azért, amikor nem bírtam a meleget a munkában és kinyitottam az ablakot, akkor a főnök kirúgott azért, mert nem vagyok képes meglenni a melegben, azért, mert kiráz a hideg, amikor valaki fejbe ver a táskájával a tömegközlekedésen.

Szóval mindegy, hogy mi történik a világban, nekem nem szabad rosszul éreznem magam, mert én leszek az oka annak, hogy depressziós leszek és rossznak élem meg, ami hétköznapi.

=== --- === --- === --- ===

Mégis mi motiválja a pszichológusokat, hogy ezt mondják: Mindenről az tehet, akit rossz dolgok érnek és nem tudja feldolgozni és ha okos lenne, fel tudná dolgozni, de ostoba.

Miként segít ez a betegen?

Nem értem.