Mi lehet a bajom?

Próbálom dióhéjban!

Szorongok, depressziós vagyok, aztán jó kedvem van, látom a jót az életemben, majd visszazuhanok. De a depresszióm sosem múlik el teljesen, esetleg arra az éjszakára, mikor megiszok valamit a barátaimmal, de az nagyon ritka manapság. Viszont a belső fájdalom sosem szűnik meg. Csúnyának érzem magam és a tükörbe sem akarok nézni, aztán pedig szépnek látom magam. Nem tudok kikeveredni a magányomból, pedig a párommal 1 éve együtt élek, és rengeteget segít, hogy lelkileg ép maradjak. A magányt a meg nem értettségen értem, mert egyébként, vannak szeretteim.

Félek a sötétben, rettegek. Nem tudok elaludni, ha le van kapcsolva a lámpa.

Rajzolok, nagyon sokat, egyetemen is ezt tanulom...

Félek az emberektől, viszont akiket szeretek nagyon rájuk akaszkodok, néha, de ez sem állandó, van, hogy teszek mindenkire és nem érdekel semmi.

A tanulmányaimat hol félbehagyom, hol szeretném folytatni. Nem tudok koncentrálni semmire, szétszórt vagyok és mindig nagyon nagyon nagyon fáradt. Úgy érzem, ha így folytatom, és semmihez sem lesz elég kitartásom, akkor előbb utóbb eltartott leszek, amitől rettegek!

170 cm és 49 kg vagyok és vashiányos, de nem érzem, hogy csupán ebből fakadna a fáradtságom. Egyszerűen unom, hogy vagyok...

Mikor jó kedvem van, akkor át tudom ragasztani bárkire, és nagyon szeretnek engem a társaságokban, mert jópofa vagyok és vicces. De van hogy bunkó, és az is megesik, hogy egyszerűen motiválatlan.

Nem tudok megbirkózni érzésekkel, nem tudom elengedni a múltat olykor, olykor pedig semmi bajom. Az érzéseim, olyan erősek, hogy képesek hetekre földhöz vágni... Vannak berögződéseim, vagyis ilyen... Nem lépek a repedésekre, meg rendszerezem a dolgokat, színek szerint. DE! egyébként nagy rendetlenségben élek, konkrétan ha a párom nem rakna rendet, akkor a zoknijaim beterítenék a padlót és a mosatlan edények az ágy mellett sorakoznának, de van mikor úgy várom haza, hogy még az utolsó kis lyukat is megtakarítottam a zuhanyzóban és mindenhol.

Sokszor elhanyagolom magam, értem ez alatt, hogy összefogom a hajam felveszek egy laza pulcsit és nadrágot és uccu neki, menjünk le tejért. Pedig, egyáltalán nem érzem úgy jól magam, csak lusta vagyok konkrétan ahhoz is, hogy egyek...

Egyes helyeknél sokkot kapok és például nem merek bemenni egy kocsmába, ahová máskor simán, vagy elkísértem tetkószalonba a páromat és nem mertem bemenni és otthagytam és majd elsírtam magam annyira beparáztam, hisz nem éreztem odavalónak magam, és otthagytam. Ez is időszakos, ahogy minden.

Néha meg sem merek szólalni, máskor meg nagy a szám.

A hivatalos ügyek intézésében, sokszor félek egyáltalán kilépni a lakásból, máskor meg simán ráborítom az emberekre az asztalt, és van, hogy teljesen értelmesen kommunikálok, hisz egyébként az ilyen problémák nem a buta emberekre jellemzőek, talán ők a legboldogabbak.

Úgy érzem minden problémám megvan ami akadályozhat az életben de ezek egymást váltva néha egyszerre néha sehogy sem mutatkoznak. Bár megint mélyen vagyok, de azt sem tudom jelenleg, mi is a bajom, csak van.

(1 dolog van amiért harcolok foggal körömmel és egyszer sem adtam még fel. Ő a párom. Talán csak ehhez van energiám, de ezt az energiát sem tudom, honnan jön. Csak van.)

21/L