Nagyon félek attól, hogy esetleg borderlineos vagyok, mit csináljak?

Nálunk tudtommal nem elterjedt a borderline típusokra osztása, de létezik a klasszikus és a "csendes" borderline.

A klasszikus az állandóan drámázó, hazug és manipulatív (azért, hogy a kiszemelt személyt maga mellett tartsa), a csendes pedig inkább magában próbálja meg elrendezni a dolgokat, az esetében sokkal kevesebb látszik a BPD-s személyiségből (de az indítékok és az alaphelyzet ugyanaz).

[link]

Van magyar felirat is.

Én úgy tudom, egy borderline-os embernek nincs betegségtudata, ő azt gondolja magáról, hogy teljesen normális. Ennek alapján már biztos, hogy nem lehetsz borderline.

Más betegségektől nem szoktál rettegni, akár testi, akár mentális bajoktól? Esetleg mániákusan kutatsz a tüneteid után a neten?

Előttem írták, hogy a borderline-nak nincs betegségtudata.

Nos, pedig lehet. Itt vagyok én, az élő példa rá, de megismertem a neten egy szintén borderline lányt (akivel később élőben is találkoztunk természetesen), és neki is van betegségtudata.

Inkább mondjuk úgy, hogy nem MINDIG van betegségtudatom. Például amikor pszichiáterhez fordultam, akkor tisztában voltam vele, hogy valami egyáltalán nem okés velem. Az ünnepek miatt aztán úgy alakult, hogy a terápiát csak januárban tudom elkezdeni, és azóta többször is váltakozom aközött az állapot között, hogy igen, ez egy betegség, és amikor meggyógyulok, akkor már nem lesz, meg aközött, hogy borderline ide vagy oda, úgyis sz*r az életem. Olyankor úgy érzem, hogy inkább a környezetemnek kellene változtatnia.

Egyébként meg ha így érzed, akkor menj el pszichiáterhez. Régebben én is néztem ezeket a motivációs, önfejlesztős dolgokat, és néhány órára meg is hozták a hatásukat, de a problémámat egyáltalán nem oldották meg. Annyi volt, hogy időként hozzásegítettek egy-egy pozitívabb fázishoz, de semmi több.

22/N

A borderline-osnak simán lehet betegségtudata, ha más miatt nem, akkor a gyors (gyakran másodpercek alatt bekövetkeztő) hangulatváltozások, a nagy cirkuszok, a problémás kötődés, az önrombolás miatt. De ha olyan tüneteket nézünk, mint például a paranoia, vagy a fekete-fehér gondolkodásmód, akkor ez nem annyira egyértelmű. A paranoia egyik fontos ismertetőjele pont az, hogy külső szemlélő számára egyértelmű lehet, míg a paranoiás nem is érti, hogy mi a gond a gondolkodásával.

A pszichológus igazából abban segít, hogy kezelni tudd a dühkitöréseket (mielőtt dühkitörések lennének), a paranoid gondolkodást, a tapadást, a szélsőségesen fekete-fehér gondolkodást és stb. Ebben a barátok nem segítenek, mert egy egészséges ember számára teljesen nonszensz és elfogadhatatlan a borderline gondolkodásmód (ahogy a border számára sem érthető az egészséges).

Amiket leírtál, elég tipikus border dolgok. Az, hogy azt gondolod, XY nem kedvel, önmagában nem jelent semmit. Igazából ismerni kellene az egész mögött meghúzódó gondolatsort, hogy miből jutottál erre a következtetésre. De az, hogy ezen kattogsz, hogy gyűjtögeted a pro és kontra érveket, esetleg valahogyan tesztelgeted az illetőt, szétcincálod a szavait, a hangsúlyozását, a mimikáját és mindent, lehet border dolog (az is igaz, hogy ez stressz alatt sokkal jellemzőbb).

Az, hogy "próbaképpen nem írsz valakinek, hogy mi sül ki belőle", tipikus manipuláció, tesztelgetés, játszmázás, ahogy tetszik, ha többekkel csinálod, és elég rendszeresen, akkor ez elég bevett szokásod.

De amúgy valóban, az a helyzet, hogy az öndiagnózis nagyon gyakran félrevisz. Menj el egy pszichológushoz és töltsd ki a teszteket, hogy legyen papírod (online teszt nem ér semmit, a hivatalos pszichológiai tesztek igyekeznek kizárni a kamuzást, ezért például gyakran többször is felteszik ugyanazt a kérdést más formában). Utána majd ráérsz kitalálni, hogy hogyan tovább. Te is látod, hogy nincs ez rendben így.