Ki hogyan vészelte át ha volt a közeli hozzátartozói közül valakinek valamilyen gyógyíthatatlan betegsége?

Nem suppedtem onsajnalatba, mert nem nekem volt a legrosszabb, hanem a betegnek. Nehez volt, de egy pillanatra se hagytam, hogy magamat sajnaljam. Nem szabad, menni kell, ki kell birni, tamasznak kell lenni. Nem szabad osszeszakadni

Nagyon nehezen, de erőtt vettem magamon. Rettenetes érzés, látvány volt hogy fájdalmai vannak és nem tudok rajta hogyan segíteni. Hogy a mosolyommal meg a vígaszaimmal valahol azudok neki. Sokszor vonultam félre mert spontán csordultak i akönnyeim mert azt is tudtam hogy nem sok van hátra neki és ezt nem mondhatom el neki, nem tudhat sokat, hogy fel ne adja. Nagyon nehéz, de erősnek kell lenned, mert szüksége van rád. Sajnállak hogy ezt ilyen fiatalon kell átélned :( Én 30-31 évesen mentem ezen keresztül. Ne a saját érdkeid, hanem az övét nzzed! Ezt tudom mondani, mert lehet később megbánod, hogy nem voltál mellette! Kitartást!