Tanult tehetetlenségi fixált állapot – ez a pszichológus szájából egyenlő a gyógyíthatatlan beteg jelzővel?

Szerintem nem. Az igaz,hogy minél idősebb az ember,annál merevebb a személyisége, így lehet ez a tanult tehetetlenség is nehezebben áthúzható. De ha az adott személynél van igény a változásra,ez a legfontosabb, akkor még 50 évesen is változhat.

Antidepresszánsokkal (berögzült félelmi minták törlése,csökkentése),és terápiával (a megküzdési mechanizmusok átírása) együtt egyáltalán nem reménytelen.

Hát én a pszichológus helyében nem hirdetném, hogy sikertelen vagyok a szakmámban...

Igen, a legtöbb felnőtt emberre jellemző a tanult tehetetlenség. De könyörgöm, nem random embereket kell leszólítani az utcán és rávenni őket az együttműködésre, hanem olyanokkal kell dolgozni, akik felismerték a problémáikat, segítséget kértek és akarnak változtatni a helyzetükön. Ilyen helyzetekben pedig egy JÓ pszichológus 10-ből 9 esetben sikert ér el. Ha az egy sikertelen eset frusztrálja, akkor menjen szépen saját terápiába, szupervízióba, mert senki nem tökéletes, mindenkit érnek kudarcok az életben, a szakmájában, érzelmileg érett embert ezt képes tudomásul venni és feldolgozni magában.

De itt szerintem nem erről van szó.

Olyan, mint amikor egy rossz pedagógus kijelenteni, hogy az összes gyerek hülye és képtelenek megtanulni a tananyagot. Másnál meg furcsa mód ugyanazok a gyerekek szárnyalnak...

Szerintem a szakma szégyene az, aki a saját alkalmatlanságának belátása helyett külső tényezőket okol. Ráadásul valószínűleg észre sem veszi, hogy ő maga testesíti meg a tanult tehetetlenséget, hiszen ahelyett, hogy szembenézne a problémával és arra törekedne, hogy JOBB szakember legyen, aki képes segíteni a pácienseinket, egyszerűen kikerüli a problémát. Ez is a tanult tehetetlenség egyik megnyilvánulása...