Van itt valaki más is, aki több évig húzódó, komoly betegség után nem tud visszailleszkedni a társadalomba?

Nekem 16 éves koromban derült ki, hogy rosszindulatú daganatom van, 8 éven át jártam a kórházakat és most lassan 28 évesen tünetmentes vagyok, de még mindig nagy hatással van az életemre. Elég sok mindenen mentem keresztül, a műtéteken kívül kemoterápia, újraélesztés. Ezek elég mély nyomokat hagytak bennem és sajnos néha túl érzékenyen vagyok. Ezt mások elég nehezen fogadják el, még olyanok is, akik tudják min mentem keresztül. 'Mert már meggyógyultam és nem kellene ezeken agyalnom'. Viszont én mindennap szembesülök ezekkel, ha a tükörbe nézek, és nyilván nem tudom kitörölni az emlékezetemből, amiken átmentem. Fogalmam sincs, hogyan erősödhetnék meg lelkileg. Mivel a 8 év alatt többnyire vagy itthon voltam a szüleimmel, vagy a kórházban, nem igazán volt más társaságom, így most kicsit nehezen teremtek kapcsolatot más emberekkel. Ha vannak itt hasonló cipőben járó emberek, Ti hogyan élitek meg ezeket az érzéseket?