Végképp bennem van a hiba? Barátok, ismerkedés, sorra tönkremegy?

A csapból is az folyik, hogy ne változz soha senki kedvéért. Ez oké. De én egy büszke, és őszinte ember vagyok. Ezt eddig is kevesen viselték, de mostanában főképp. Összevesztem a gyerekkori legjobb haverjaimmal, a kapcsolataim vagy tönkremennek, vagy ki sem alakulnak. Jellemző rám arrogáns, "mindignekemkelligazamlegyen" viselkedés.

A gond az hogy szerepet játszok, mert mindenki előtt keménynek akarok tűnni, de a valóság az, hogy igen érzelmes ember vagyok. Egyedül élek, borzasztóan élem meg a társaság, és a szociális élet hiányát, na nem azért, mert nem járnék sehova, hanem mert nehezen vagy nincs kivel kapcsolatot teremteni.

Úgy érzem hogy ismerkedéskor, vagy társaságban, valahogy túl megörülök, és hirtelen középpontban akarok lenni ilyesmi, ezáltal túltolom az egészet.

Nem értem magamban ezt a szerepjátszást.

A kérdésem tehát az, hogy ha már mindenki lerázott, tényleg érdemes magam felé fordulnom, és valahogy ebben változni?

Ismerkedéskor az a baj, hogy a nők mindig elmondják hogy határozottság kell, meg vagányság, lazaság stb. Nos én nagyon tudom ezt adni, piszkosul hiteles, mert később meg bizonygatnom kell hogy nem csak szexre hajtok....

De nem megyek sokra vele...pont mint a megértőséggel sem, a kedves aranyos srác dumával sem.

Nemtudom mások mit csinálnak, de én bármelyik formám hozom elő valamit mindig elszúrok.

Voltak kapcsolataim, rövidek hosszúak, az elmúlt 7 évben összesen másfél évet voltam szingli.

27 vagyok, és ott tartok, hogy se haverok, se barátnő, se társaság senki, akire számíthatnék.

Fáj hogy ide kerültem, és most már nem tudok hova, csakis a tükörbe nézni, hogy igen, már csak te vagy soron...