Lehet még nekem normális életem?

25 éves vagyok 8 éve szerencsejátékozok, 17 éves voltam és nem tudtam mit akarok az élettől, semmi célom nem volt. Elkezdtem kártyázni, rulettezni, játékgépezni ezeket 1 éven belül abbahagytam aztán rátaláltam a tippmixre, és azóta is megy. Az iskolában megbuktam, igaz később befejeztem és leérettségiztem, elment egyetemre azt is befejeztem de ott is csúsztam. Mellette fociztam is, de az is háttérbe szorult, vagyis inkább az edzés a gyakorlás, mert minden időmet a játékra szántam. Mikor már nyári és diákmunkákat végeztem piszkosul nagy összegeket tettem fel.

Martingale (tétemeléses) stratégiát alkalmaztam.

Idén már dolgoztam rendesen volt egy munkahelyem egy gyárban (a saját szakmámba azért nem mentem mert túl sokat kell gondolkodni és nem tudok koncentrálni mindig a játékra gondolok). És azt gondoltam ha majd tudom finanszírozni a játékot akkor majd jól fog menni, kb 4 hónapig nagyon jól ment, több pénzt nyertem egy hónap alatt mint a bérem. Aztán volt egy két nagyobb bukás és teljesen bekattantam, valami hülye gondolatnál fogva úgy voltam lesz ami lesz, úgy is sokat nyertem, max a befizetett pénzt bukom el. Utána egy ideig nem is játszottam. Majd feltettem egy 20ast felvittem 40 ig megint lenulláztam 1 délután alatt. És itt döbbentem rá, hogy nem lehet nyerni, olyan lehetetlen eredmények születtek...

Nem a pénzt sajnálom rá hanem az időt, napi minimum 2 óra, de volt hogy egész nap is rá ment. Nincs türelmem már böngészni a meccseket, belefáradtam. Viszont így semmi esélyem egy jobb életre, mindig a könnyebb utat kerestem, gondoltam hogy majd meggazdagszok vagy így vagy úgy, a foci által akár. Valami olyan dolgot akartam hogy nekem már idősebb koromban ne keljen dolgozni hanem a pénzem dolgozzon helyettem (pl. a Wall Street farkasa). De most 25 évesen eljutottam oda hogy az lett az eredménye hogy semmi nem érdekel és nem köt le. Kb. az egész fiatalságomat erre szántam.