Hogyan lehetne normális életem hogy ha Asperger szindrómás vagyok? Mit tehetnék ez ellen a betegség ellen?

Kiskoromban orvos diagnosztizálta nálam. 4 éves koromban tanultam meg beszélni. Mindig is bajok voltak a beilleszkedéssel. Soha nem tudtam barátokat szerezni, illetve mindig gúny tárgya voltam az iskolában, mert hogy olyan gyáva voltam. Most sem jobb a helyzet. Volt már úgy hogy akivel egy iskolába odamentem hozzá beszélni, arra mondott valamit, de ennyi. Mindig szorongok, ha olyan helyre kell mennem ahol sok ember van. Még most is van úgy a boltban nem merek valamit kérni. A fiúk akikkel jártam pedig általában mindig velem szakítottak, nagyon rövid idő után. Olyan jó lenne normális embernek lenni.