Erre a fajta kényszerbetegségre tudnátok valamit javasolni?

Van amikor egyszerűen megakad a szemem valamin, és olyan mintha leállna az agyam. Na most persze nem ilyet kell elképzelni, hogy az utcán nézem valakinek a fenekét, meg ilyesmi, és akkor azon akad meg. Többnyire számítógéppel kapcsolatos. Folyamatosan ellenőrzök valamit, mert valamiért úgy látom, hogy nem láttam rendesen, nem néztem meg alaposan, stb, mintha kényszeresen nem bíznék magamban és ellenőrizném magam. De leginkább úgy érzem, mintha a "szemem" csalna meg. És ráadásul az a vicc, hogy ilyen teljesen jelentéktelen dolgokon akadok fent. Látom, hogy mit látok, de valamiért mintha az agyamhoz nem jutna el az információ, és csak azért is megakadok valamin. Minél tovább nézek valamit, annál bizonytalanabb vagyok. Ha meg nem nézem, és alapból próbál nem érdekelni, olyankor néha még rosszabb érzés fog el, és nem hagy nyugodni. Nem tudok néha egy egészséges határt sem megtartani, vagy megszabni magamnak. Mert van amikor eldöntöm, hogy "oké, mostmár láttam", de van amikor visszatér, és nem hagy nyugodni a dolog.

Úgy érzem lassan antidepresszánst kéne erre szednem (nem lenyugtatni akarom magam, mert akkor szerintem még rosszabb lenne, és még nehezebben értenék meg valamit)... Egyébként ne értsetek félre, nem vagyok se szellemileg visszamaradott, se diszkalkuliás, se semmi egyéb. Ez ilyen jelentéktelen dolgokon ütközik ki, egyébként például jó tanuló voltam, és furamód ez ilyen elektronikai eszközöknél jön elő.

És ilyenkor nagyon rossz érzés fog el, ha nem csinálhatom. Tudom hülyén hangzik, de sajnos nálam létezik ilyesmi. Kb 1 éve-másfél éve, van amikor egyáltalán nem érzem, van amikor sokkal erősebben, mintha váltakozva, hullámokban jönne ez a kényszeres dolog. De akármilyen internetes oldalon. Például közösségi oldalon, vagy Youtube-on, egy videónál... És tök rossz, mert eleve így állok hozzá. Próbáltam azt, hogy na akkor nem úgy fogom fel a dolgot, nincs szükségem rá, de ez egyszerűen nem olyan egyszerű... Nehéz megmagyaráznom is. Egyébként az égvilágon semmi bajom nincs, sose szedtem gyógyszert, nem vagyok beteg, olvastam itt mindenféle pánikbetegségről de nálam nem erről van szó, csak erről a kényszeres dologról, ami szintén elég butaságnak tűnhet itt pár embernek, akik ezt elolvassák...

Valakinek volt már hasonló? Valaki tudna valami használható ötlettel/tapasztalattal/megoldással előállni? Megköszönném.