Mitől lehet ez a fajta szorongás?
Ennyi információból nehéz kitalálni.
Lehet egy elutasítás, amit megalázónak éltél meg és talán több ember előtt történt, így nem mersz kiállni mások elé, félve, hogy újra hasonló dolog történik meg.
Hasonlóan az előzőhöz, talán valami megalázó dolog történt veled több ember előtt, akik nem megértéssel reagáltak, hanem kinevettek.
Bármi ilyen lehet.
Lehet viszont teljesen más dolog is - személyes példa, amely engem megdöbbentett - , a szüleim évekkel ezelőtti válása, és az, hogy nem beszéltem róla, az iskolai stresszel vegyítve komoly emetofóbiát és szociális fóbiát váltott ki nálam. Nem közvetlenül a válás után jelentkezett, hanem évekkel rá.
Igazából ennyiből lehetetlen megmondani, mi okozhatta. Annyi támpontunk sincs, hogy hány éves vagy, milyen nemű vagy, tanulsz-e még, vagy már dolgozol, mit dolgozol, stresszes vagy-e, történt-e a családodban valami, vagy úgy konkrétan az életedben volt-e valami nagyobb megrázkódtatás, szültél-e mostanában, vagy váltottál-e életmódot (ugyan is ezek mindegyike válthat ki szorongást). Adj kicsivel több infót, és akkor lehet, hogy tudunk segíteni.
Ezen kívül beszélj családtagokkal, kérdezz körbe, van-e valamilyen hajlam a családban, küszködik-e valamilyen rokonod hasonló problémával, és csak úgy általánosan beszélgessetek a problémáidról. Ha nagyon súlyos, keress fel szakembert, talán tud segíteni. Én sajnos csak ennyit tudok jelenleg mondani.
Köszi a választ. :)
Tényleg ilyenek miatt is kialakulhat mint neked ?
Nekem semmi megalázó vagy hasonló dolog nem történt velem.
24 éves fiú vagyok. Stresszes sosem vagyok, már dolgozom.
Életmód váltás volt kb. 7 hónapja le szoktam a cigiről. Azt is olvastam hogy az ilyen szorongást a koffein is kiválthatja , dehát már 5-6 éve iszom kávét.
Nem is gondolnád, mennyi dolog miatt kialakulhat szorongás. :) A pszichológusom az én esetemben a magyar nyelv szépségével magyarázott - "Nem tudtam megemészteni" a válást, amit pedig nem tudsz megemészteni, azt kihányod. De mivel nem akarod, hogy a felszínre törjön, visszafojtod, és félni kezdesz tőle. :) Simán lehet, hogy egy egy-két évvel ezelőtti problémád most fajult el addig, hogy konkrét jelei is lettek.
Nőknél ugyan gyakoribb a szorongás (ahogy én tudom), de férfiaknál sem ismeretlen. Én jelenleg 18 vagyok, az én korosztályom jelenleg a pályaválasztás miatt szorong; neked is lehet hasonló problémád. Elégedett vagy a munkáddal? Vagy úgy érzed, rosszat választottál?
A nővérem azért szorong, mert úgy érzi, rossz pályát választott, és nem tudja, mit kezdjen most magával, lesz-e munkája máshol.
Mint mondtam, szaglássz körbe, lehet, hogy a családodban hajlam van rá. Próbáld meg átgondolni, történt-e valami az elmúlt pár évben (egy szeretted halála, egy válás, egy válságos időszak...). Sok esetben a stressz nem a stresszhelyzet közben okoz gondot, hanem utána (újabb személyes példa, hogy alátámasszam - egy tanár okozta stresszes iskolai időszak közben szenvedtem ugyan, de nem volt konkrét problémám, csak jóval később jelentkezett, de akkor erőteljesen), ezt a pszichológusom is alátámasztotta.
Mellesleg lehet, hogy nincs egy konkrét oka, csak épp ilyen időszakod van, mert felgyűltek a problémák az évek során. Ha sokáig kis cseppeket csepegtetsz a pohárba, előbb-utóbb akkor is megtelik, nem csak akkor, ha nagy sugárral öntöd bele a vizet.
Tényleg javaslom, hogy beszélgess valakivel, akiben megbízol, lehet ez anyukád vagy apukád, bárki. Nem tudom, sportolsz-e, de ha nem, sportolj, mert segít a szorongáson. Ha van lehetőséged, tarts állatot, mert ők is sokat tudnak segíteni az ilyen helyzeteken. Ha nincs, keress egy menhelyet a környéken, és kérd meg őket, hogy néha sétáltathasd a kutyákat mondjuk. Általában belemennek, legalább is a környékünkön örömmel elfogadják az ajánlatot :)
Ha nagyon nem megy, próbálkozz szakemberrel - nekem is ő mutatott rá arra, hogy a fóbiáim valószínűleg a válással vannak kapcsolatban.
Köszönöm a segítségedet. :)
Mindig úgy állok az ilyen problémához hogy ilyen számomra nem létezik és pont.Nekem is volt szociális fóbiám de szerencsére le küzdöttem.Én végül is úgy mindennel meg vagyok elegedve .
De ez elmúlik majd nem? Ha nem akkor fordulok... Nem is tudom ilyenkor pszichológust kell fel keresni?
Vagy igen, vagy nem, sajnos ebben nem tudok segítségedre lenni... Én körülbelül öt éve élek együtt a fóbiáimmal, és az állapotom inkább romlott, mint javult. Mivel még nincs túl sok tapasztalatom, magamról sem tudom megmondani, hogy MÉG nem múlt el, vagy nem is fog magától elmúlni, szóval... Nem igazán tudok ebben segíteni.
Igen, első körben pszichológus, ahol majd megpróbáljátok feltárni a probléma gyökerét, és megoldást keresni rá. Pszichiáter abban az esetben, ha annyira súlyos az eset, hogy gyógyszerekre lenne szükséged az elviselésükhöz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!