Hogyan kezeljem a pánikrohamoktól való félelmemet?

Gyermekkori traumák miatt szociális fóbiám és hosszú évekig tartó depresszióm alakult ki. Ezután jött a pánikbetegség, évekig. Hála Istennek ez már a múlt, azóta is küszködtem mentális gondokkal, kényszerbeteg voltam (vagyok) valamint a szociális félelem, beilleszkedési zavar is előfordul. A pánikroham viszont teljes egészében abbamaradt, kb 1-1,5 éve nem volt rohamom. Vasárnap viszont a semmiből egy óriási pánikroham tört rám. Hidegnek éreztem a végtagjaimat, és ezután rámtört a félelem, hogy talán most fogok meghalni. Kiabáltam a szüleimmel, hogy segítsenek, menekülni akartam, úgy éreztem kicsúszik a lábam alól minden, tehát egy klasszikus nagyon erős rohammal volt dolgom. Azóta, amit tudok, hogy szintén egy klasszikus folyamat, félek, hogy ismét rám tör egy ilyen roham. Hétfőn munkám közben egy 5-10 percre ismét jött a hideg kéz és a szédülés, valamint ma délután is előfordult. Most tudtam kezelni a helyzetet, nem hagytam, hogy elhatalmasodjon.

A kérdésem az lenne, hogy most hogyan kezeljem ezt az egész helyzetet? Mit tudnék tenni, hogy elmúljon a félelemtől való félelmem? Már szinte "elfelejtettem" ezt az egész dolgot, nagyon nehéz újra tapasztalni.

A legrosszabb, hogy az egyik régi nagy félelmem az utazás. Munkába, a közelbe gond nélkül tudok utazni, viszont távolabb nem mertem évekig, és azóta, mióta javult a félelmem, sem volt rá lehetőségem. Amint már említettem, a vasárnapi eset előtt nagyon sokat javult a betegségem, tehát társasággal már jártam az utóbbi időben Ausztriában síelni, több helyen nyaralni is. Viszont 2 hét múlva egyedül fel kell utaznom Pestre egy oktatásra, és már előre rettegek, hogy mi van, ha a vonaton/Pesten és egy roham.

Mit tudnátok javasolni? Ha a rohamok nem múlnak, akkor természetesen orvoshoz fogok fordulni.