Tönkrement idegrendszert hogyan lehet helyrehozni?

Egyetértek az előttem válaszolókkal. Hogy azért én is hozzak valamit én életszemlélettel jövök.

A nyugalom gyakorlása sokat számít, én is elég ideges és stresszes fajta vagyok (és ilyen környezetben is nőttem fel), de már sokszor vannak olyan napjaim amikor a nyugalom jellemző az egész napra pedig a világban semmi nem változott, csak én jöttem rá hogy egy csomó dolog miatt feleslegesen aggódom.

Pl. jaj, meg kell csinálnom valamit de <és itt valami "szörnyű" probléma>! Régen ez nekem világvége volt, stressz. Most meg, na puff megcsinálom ahogy tudom. Ha nem lesz kész még se akkor szólok, nem fogják leharapni a fejemet miatta. Ha meg igen akkor ez van, ne várjanak tőlem olyat amire nem vagyok képes, a legtöbbet nyújtottam amire képes voltam.

Gyakorlatilag elfogadtam a kudarc lehetőségét ami mindig ott lebegett a szemem előtt, de gyakorlatilag szinte sosem történt meg. Ha meg megtörténik, akkor sincs már világvége, mindig lesz valahogy.

Ami nekem segített az a sztoicizmus (meg az abszurdizmus). Hogy a sztoicizmus szó ne riasszon el, a sztoicizmus - a szó hétköznapi értelmével ellentétben - egy olyan életszemlélet ami a nyugodt (és saját definíciója szerinti teljes) életet helyezi előtérbe, például hogy hogyan kezeljük mások rosszindulatát, az igazságtalanságot, a veszteséget, szóval bármit ami mindenkivel megesik és rosszul esik.

Epiktétos kézikönyvecskéje a legrövidebb és legkönnyebben emészthető sztoikus könyv, ha csak egy része elfogadható számodra már az sokat segíthet. Kerényi "Olvasóhoz" előszavát nyugodtan hagyd ki, szerintem nehezebben emészthető mint maga a mű.

[link]

Ami a lényeg hogy a nyugalmat is gyakorolni kell, mint minden mást is az életben. Az eleje a legnehezebb, mert beléd nevelődött hogy mire hogy reagálsz. Viszont az első pár alkalommal mikor sikerül nyugodtan kezelni a helyzetet az nagyon jó érzés. Jóval később általános lesz a nyugalom addig én bosszankodtam hogy valamin bosszankodom. :)