Mi volt a legidiótább, degradálóbb, bagatellebb megjegyzés, amit mentális betegségetekkel kapcsolatban kaptatok?

Bátyám : Tudtam hogy kettyós vagy..

Apa , amikor megtudta hogy öngyilkos akartam lenni: Kamaszkorral jár, én is ezt csináltam ennyi idősen, de majd kinövöd.

Szintén apa : Mi az hogy magántanuló lett? Semmi baja nincs ennek a gyereknek, gyógyszer és a pszichológustól csak rosszabb lett a helyzete, csak rá kéne parancsolni h megy iskolába és kész. (Pánikbetegség miatt nem tudtam bejárni)

Legjobb barátaim: Csak beképzelted magadnak ezeket hogy sajnáltasd magad.

"Ennyi erővel én is lehetnék depressziós.."

"Csak hisztizel,nincs is semmi bajod."

"Tegyél már úgy,mintha élnél."

"Ugyan mi miatt vagy te depressziós?"

"A depresszió, ilyen úri dolog! Unalmatokban csak kitaláltok mindenfèlèt" (Agorafóbiám/ klausztrofóbiám van - alap a klausztro, ami nagyon durván csak tömegben jön elő (+liftben:D).

Illetve, miután a 30 kilósra fogyott halálosbeteg anyám a kezeim közt halt meg pánikbeteg lettem+volt egy enyhèbb lefolyású depresszióm bónuszkènt, amit persze családom maradèka nulla komolysággal kezelt)

" Már megint itt hüppögsz, ezzel zsarolod a családot..ha idegbeteg vagy, menj orvoshoz!"

" Mi bajod van? Csak figyelemre vágysz már megint..."

( mèg diagnosztizálatlankènt csodálatos pánikroham közben, amikor ,_nem_ kaptam levegőt, bármennyire próbáltam lèlegezni)

" Ma èpp milyen betegsèget szimulálsz?" ( újabb pánikroham, lègszomj+szívrohamszerű tünetek)

"Mièrt vágsz ilyen fejet?!"

"Senkire nem vagy soha tekintettel!" (vègülis, csak èjszakákat nem alszom, mert aggódom miattuk...)

Tegyük hozzá, azóta sokkal jobban vagyok :) Èrzelmileg kicsit eltávolodtam tőlük, nem beszèlek velük pl èrzèsekről ès egyèb kènyes tèmákról.

2 ève nem szedek gyógyszert, depis periódus nincs, max 1-2 napnyi"nihil" pánikroham meg kb negyedèvente van egy (de többnyire agorafóbia miatt jön elő a pánik)

Szóval, mindenki beka phatja, akkor is jól vagyok/ leszek!! :)

Velem nem történt nagyon ilyesmi, vagyis nem vettem nagyon komolyan. Például úgy fél éve mikor "depis" voltam, a drága nővérem konkrétan a képembe nevetett meg vigyorgott mint aki beszívott, az "állapotom" kapcsán. Közben így olvasgatva a többi hozzászólást rájöttem hogy másokat, akiknél ez még súlyosabb is, sokkal több tapintatlan f@$zkalap

veszi körbe.

-Te nem is akarsz meg gyógyulni (a drága pszichologusom mondta 3 hónap után)

-Ez csak lustaság, mi lesz így veled nem leszel képes semmire

-Ezzel tönkre teszed az egész családot

-Nem is vagy depressziós, csak azt akarod hogy mindenki rád figyeljen

Amikor valaki megtudja hogy depressziós vagyok:-Jaj hát én is sokszor "depis" vagyok

És a kedvencem:-Mit várunk tőle, hiszen beteg

"Ki kéne már nőnöd ebből."

"Ez megint csak hiszti, amit az óvodások csinálnak."

"Úgy is el fog múlni."

"Megint mi a bajod? (Válaszom erre: nem tudom.) Ha nem tudod, hogy mi a bajod, akkor nincs is bajod."

" Néha mindenkire rátör a depi. Majd elmúlik."

9 éve vagyok depressziós és Borderline személyiségzavar tüneteivel élek együtt. Az első két évben még rendszeres pszichológus és pszichiáter, de nem segítettek valami sokat. Azóta elvagyok.

Az osztályom megbeszélte hogy mindenki mondjon ilyeneket:

"Te is hallod ezt a sikítást?"

"Te is látod azt a sárkányt az ablakban?"

Órán csoportokban kellett dolgozni, és kialakítottak csoportokat, csak engem hagytak ki. Azt mondták:

"Alakíts csoportot a személyiségeiddel!"

Skizofrén vagyok, már magántanuló...

"Csak sajnáltatod magad."

"Mi lenne,ha nem tartanád sokkban a családot?"

"Legközelebb a torkod vágd el."

"Nem csodálom,hogy a pszichiátriára kerültél.."

"Bezzeg XY anyja alkoholista,és mégse szed antidepresszánst."

"olyan nincs, hogy depresszió, simán csak lusta vagy"

"pszichológia meg pszichés probléma nincs, csak rosszul nevelt gyerekek vannak"

ill. volt pár nagyon értelmes ismerősöm, akik simán iskolaundoritisznek meg munkakerülitisznek bélyegeztek minden olyan esetet, amikor vki nem konkrét szervi betegség vagy baleset miatt nem ment be suliba vagy munkahelyre.