Hogy tehetném végre túl magam ezen az eseten? Bővebben alul!

Egy 14 éves lány vagyok, és két éve történt az eset. Jöttem haza a zongora órámról egy kissé elhagyatott útszakaszon sétáltam hazafelé, mikor hallom, hogy lassít egy autó mellettem. Én az út szélén mentem az autós pedig a másik sávban volt. Gondoltam csak útbaigazítást szeretne kérni, így egy métert közeledtem a másik sávhoz vagyis az autóshoz. Mikor lehúzta a férfi az autó ablakát, kiszólt: Szia! Tipikus ilyen hívogatós hangon mondta. Kissé ledöbbentem, hogy mit akar most. Úgy 5 másodperc múlva előrántotta a micsodáját, vagy csak egy műt, ezt máig sem tudom. Iszonyatosan megijedtem! Tudtam már, hogy mit akar. Nagyon gyorsan elkezdtem futni, és még vissza-vissza néztem, hogy jön-e utánam, a rendszámát nem tudtam megjegyezni, mert addigra már túl későn jutott eszembe. A pulzusom iszonyatosan felment. Az a félelem, hogy be is ránthatott volna a kocsijába, vagy, hogy bármit tehetett volna velem az nagyon sokkolt. Mióta ez az eset történt azóta már minden picit lassuló kocsinál is már 200-on ver a szívem és elkezdek futni, vagy legalábbis nagyon sietni. Azóta sem tudtam feldolgozni...Minden utcán tartott percnél csak azon agyalok, hogy mi van ha megáll egy kocsi mellettem, és valamit akar tőlem. Az osztálytársaim mindig mondták, hogy Jaj hagyd már, meg amúgy is mit csinálhatott volna veled? Pedig nem is tudják, hogy ez mekkora trauma volt nekem, főleg, hogy egyedül voltam. Amúgy egyáltalán nem az a kipakolós fajta vagyok, így biztos, hogy nem k.rvának nézhetett hátulról.

Megköszönnék néhány tanácsot, hogy hogyan tehetném már végre túl magam ezen az eseten. =/

Ui: Sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikeredett a történet!