Kezeletlen borderline személyiségzavarral milyen hosszútávon élni?

Legtöbb esetben azt mondanám, magadért tedd meg a kezdő lépéseket.

Most viszont azt mondom, a környezetedért tedd meg ezt, mert nem csak neked, hanem nekik is együtt kell élniük a betegséggel, feltéve, hogy valós, és nem csak egy megkésett kamaszkori hiszti.

Jó eséllyel valami teljesen más problémád van, ami hasonlít hozzá, nem véletlenül vanak emberek dr-el a nevük előtt, amit nem ajándékba kaptak, hanem azért, mert évekig tanultak és dolgoztak érte. Attól, hogy nem tudsz/nem akarsz sokat magadról beszélni, nem kell tartanod, ők tudják, hogyan és mit kérdezzenek, hogy megtudják, amire szükségük van. Csak egy kicsit próbáld meg rájuk bízni magad, legalább egy esélyt adj. Megfelelő terápia és szükség esetén gyógyszerek mellett sokkal könnyebb lesz az életed, de ha te nem akarod, nem vagy partner benne, és erőfeszítés nélkül, egy alkalom után várod a csodát, sem ők, sem az atyaúristen nem fog tudni segíteni neked. Ők jobban tudják az átlag magyarnál, akinek "biztos ez a baja, mert olvastam az interneten" és "majd ez jó lesz rá, mert a szomszéd ezt mondta".

Azt, hogy valós mentális problémád van, valószínű, és sokat léptél előre a megoldás felé azzal, hogy kimondtad. A következő lépés, hogy belásd, szükséged van egy szakértő segítségére, akinek nem az a dolga, hogy 'cimbizzen' veled, nem azért beszéltet, mert ettől lesz jobb neked, hanem azért, mert ránézésre sem ő, sem más ember nem fogja tudni kideríteni a problémád, kizárólag a viselkedésed, szavaid és gesztusaid nyomán tud bármit mondani.

Ha megoldani akarod és nem súlyosbítani, ez az egyetlen választásod.

Az egyetlen felmerülő kérdés itt az, mennyire vagy erős, és valóban tenni akarsz-e azért, hogy normális életet élhess, mert a soraidból áradó passzív érdektelenség nem fog előre vinni.

Az öndiagnózis csak egy dolog. A border részben hasonlít például a bipoláris depresszióra is. Első körben szerintem menj el egy pszichiáterhez, aki felállíthatja a diagnózist. Bár, ha jól tudom, a borderline-é pont nem egyszerű, sok borderline-osnak több kört kellett futnia ezzel, félrekezelésekkel és hasonlók.

A pszichológus a terápiában segíthetne. De a dolog hosszú, és drága (a TB-támogatott szeánszokról meg talán jobb nem is beszélni). A bordernek elsősorban az a problémája, hogy az érzelmeit nem tudja kordában tartani, és emiatt járulékos gondjai is lesznek. Ezt lehet orvosolni a gondolkodás megváltoztatásával. Ez elsősorban nem a szélsőséges hangulatváltozásokat és a játszmára való hajlamot és a függőségeket változtatja meg, hanem azt, hogy ezekhez hogyan áll hozzá az ember. Megtanulja felismerni, ha paranoiába hajlik a viselkedése, megtanulja nem visszakézből kezelni az érzéseit és az elsőként felmerülő gondolatait, hanem kicsit racionálisabban átgondolni, hogy értelmesebb döntéseket hozhasson.

Megpróbálkozhatsz egy pszichiáterrel is. Elvileg a borderline kilengések intenzitása gyógyszerrel csökkenthető. Akkor havi egyszer elmész a pszichiáterhez, felírja a szert és ennyi.

Később lehet, hogy lesz motivációd segítséget kérni, nem egy leányálom borderline-osként élni.

Szerintem érdemes lenne az arroganciát kicsit lejjebb venned, igazi önsorsrontó hozzáállásod van. Ha valóban border vagy, nagy az esélyed az alkohol-/cucc-/miegyébfüggőségre, az pedig jelentősen megnöveli az esélyed arra, hogy korán halsz.