Hosszútávon nehézkes szexualitással élni káros?

Nem tudom szakszavakkal megfogalmazni de elmagyarázom:

depressziós vagyok/voltam/leszek, szociális fóbia, agorafóbia, fizikai önpusztítás (vagdosás, égetés, enyhébb tudatmódosítók), öngyilkossági gondolatok (szolidabb próbálkozások) és még sorolhatnám

egy ideje képtelen vagyok felizgulni a lányokra, ha mégis akkor is nagyon-nagyon nehéz végigcsinálnom a ""dolgot"". testileg rendben vagyok, tehát sokszor teljesen indokolatlan helyzetekben a testem ""jelzi"" hogy készen állna a közösülésre, de mikor arra kerül a sor (jelen esetben csak a kezemmel közösülök) akkor beugranak dolgok és elundorodom az egésztől

undorító lett az emberi test számomra.. szépek a lányok, de rögtön az ugrik be például hogy a wc-n mit csinálhatnak, ezekre pedig valamiért különösen érzékeny vagyok, nagyon könnyen szó szerint hányingert kapok az ilyen gondolatoktól.

a másik ok pedig az hogy egyszerűen nem tudok szép, értékes, értelmes lányokra gondolni bűntudat nélkül. rosszul érzem magam hogy ÉN egy szintre képzelem magam velük a fantáziámban. beszélni sem merek a lányokkal mert borzasztóan ideges, pánikolt leszek hisz én nem érdemlek meg egy lányt sem, miért beszélne akár csak felszínesen/szánalomból velem egy lány ha ezer másik jobb, értékesebb sráccal is beszélhetne, nem hiszem el, tényleg NEM HISZEM EL hogy egy lányt valaha is őszintén érdekelnék és ha mégis elhinném akkor is visszautasítanám mert tudom hogy nem érdemlek meg senkit (több példa is volt a közelmúltban a visszautasításra).

mindezt úgy mondom hogy tisztában vagyok vele hogy nem vagyok csúnya és hülye sem

17/f