Mit szólnál, ha egy családtagod vagy ismerősöd közölné, hogy Asperger szindrómás?

Engem diagnosztizáltak Aspergerrel, de a mai napig nem vagyok tisztában teljesen, hogy mit jelent. Csak annyit, hogy bármit teszek, megbocsátható az Asperger miatt és elnézhető.

Természetesen mások bántalmazása nem tartozik ide, valamint a szándékos bűncselekményelkövetési bűncselekményelkövetés meg a hazugság sem. De mivel ezeket amúgy se csinálom, így bármit tehetek, mert törvényi keretek között maradok.

Ez jó kérdés.

Más témában pont most írtam, hogy problémának tartom azt, hogy ha egy NT-nek egy barátja elmondja, hogy Asperger szindromás, nem úgy reagál rá mintha egy eddig jobbkezesnek hit barátja elmondaná, hogy valójában balkezes. Úgy vélem mi NT emberek soha nem mondanánk olyat egy Jobbkezesnek hitt balkezes barátunknak mint egy NT-nek hitt Asperger szindrómás barátunknak.

A kérdésedre a válaszom az, hogy valahogy úgy reagálnék rá, mintha egy jobbkezesnek hitt barátom elmondaná, hogy valójában balkezes.

Hogy tudom-e, hogy valójában micsoda az Asperger-szindroma ? Igen, egy a gyakoribb elmeszerveződéstől eltérő elmeszerveződés. Nem véletlenül használtam rá a jobb és balkezes analógiát.

A helyzet azonban az, hogy sokat mondok ha 100 NT-ből, egy NT ember kezeli hasonlóan az Asperger-szindrómát és bizony könnyen lehet, hogy a barátaid, ismerőseid közül lehet, hogy egy sem lesz aki így vélekedne róla.

A helyzet az, hogy mi NT emberek alapvetően másként gondolkodunk, most attól függetlenül, hogy szerintem az is egy spektrum és NT-nek lenni leginkább annyit jelent, hogy velünk születetten ismerni egy kommunikációs szabványt ami elfedi a neurodiverzitást.

Ám alapvetően az érzelmi vezéreltség miatt nálunk NT embereknél egyfajta érzelmi és nem logikai rendszerezés van. Amíg számodra a szindróma szó egy tünet együttest jelent az Asperger a gyermek orvos nevét akiről mindezt elnevezték. Nálunk az NT embereknél a szindróma szó és a tünetek a betegséggel és szenvedéssel van összedrótozva. Amikor elmondod egy NT-nek, hogy Asperger szindrómával diagnosztizáltak (A diagnózis ugye megint csak a betegséggel van összedrótozva nálunk) akkor arra asszociál, hogy ez valami fura betegség, akinek ilyen van ettől és ebben szenved. őleg ha halott róla valamit hogy köze van az autizmushoz, filmben pedig látta az eső embert amiről vannak érzései, főleg az NT szereplő szemszögéből.

Akkor NT ismerősöd bizony érzelmi alapon nagyon könnyen azt fogja hinni, hogy te azért mondod el neki ezt, mert ez egy betegség amiben, amitől te szenvedsz, aztán ledöbben hogy te nem vagy olyan mint az esőember. Ám még is csak valami szindrómáról beszélsz. Majd meg akar nyugtatni hogy nyugi-nyugi nem látszik rajtad. Miért ? Mert nem érti miről van szó és azt hiszi egy beteg NT vagy és bizony az NT embereknek sokszor fontos, hogy ezt mások ne vegyék észre.

Továbbá azt hiszi, hogy azért mondod el mert érzelmi támogatásra van szükséged.

Jó eséllyel egy NT barátod nem fogja érteni, hogy igazából azért mondod el, mert az identitásod része és el szeretnéd mondani ezt a barátodnak. Valahogy pont úgy mintha azt mondanád balkezes vagy.

A probléma ilyenkor, hogy a kommunikációs probléma kétirányú. Azaz egy NT embernek ugyanúgy nehézséget okoz egy Asperger-szindrómás ember megértése, mert nem azonos kommunikációs szabványt használnak.

Az NT ismerősödnek nagyon nehéz logikusan, rendszerbe szedve elmondani mi ez, hiszen az NT jó eséllyel érzelem vezérelt. Én egy próbát megérő ötletnek tartom, a kezébe adni egy jobb vagy balkezes eszközt és megkérni, hogy próbálja meg használni. Persze a balkezesnek balkezes a jobbkezesnek jobbkezes eszközt. Hogy érezze, hogy milyen az amikor nem vagy nehezen tud egy másik elmeszerveződés számára készített eszközt használni.

Majd megkérném, hogy képzelje el, hogy folyamatosan és többek között ezt az érzést érzi amit most, (többek között) ám nem tudja ennek az okát és eredetét vagy miértjét, miközben mások előtt még is csak ezt az eszközt kell használnia, hogy ne nézzék furának.

Ám ami másnak természetes az neki fura. Majd elmondanám, hogy egy nem Asperger-szindrómás nagyjából talán a legjobban így tudja elképzelni, hogy milyen érzés az Asperger-szindróma. Majd használnék egy az én kezemre optimalizált eszközt és elmondanám, hogy az egyetlen szenvedés az egészben, hogy ahhoz, hogy a társadalom elfogadjon és ne tartson furának a másik elmeszerveződésre tervezett eszközt használod.

A dolog szépséghibája az, hogy persze én nem vagyok Asperger-szindrómás, Egy MBTI INFJ vagyok, úgy hogy csak INFJ fejjel tenném ezt, Asperger-szindrómásként valószínűleg nem tudnám így elmondani. A te problémád pedig valószínűleg az, hogy éppen elégszer kellett eljátszanod azt hogy valaki olyan vagy aki neked fura hogy mások ne tartsanak furának. Úgy hogy nem feltétlenül felel meg ahogy egy INFJ elmondaná.

Így hát leginkább azt tanácsolnám : Hogy ha szükségét érzed, akkor olyan embereknek mondd el, akikben megbízol, akiknél fontosnak tartod, hogy tudjanak róla. Akiknek a társaságában például amúgy is leginkább önmagad tudtál lenni és nem egyfajta felvett NT szerep miatt a barátaid. Akik valóban téged kedvelnek és nem azt az NT embert akit legtöbbször el kell játszanod, hogy ne nézzenek furának.

Vagy mondd el olyanoknak akik ugyan furcsának tartanak de olyannak fogadtak el amilyen vagy.