Lehet Asperger-szindrómás?

Nem olyan régen olvastam róla, nagyjából 2 hónapja, és ahogy olvastam, rádöbbentem, hogy majdnem az összes tünet igaz rám.

Szörnyen érzem magam emiatt. Sosem voltam átlagos, sőt. Kifejezetten furcsa kislány voltam. Óvódától általános iskola 5. osztályáig úgy viselkedtem, mint egy macska. Komolyan, négykézláb járkáltam, rengeteg nadrágomat tönkretettem. Akkoriban nem is voltak barátaim, mindig kiközösítettek. Nyaranta békákat és gyíkokat fogtam meg, mezitláb sétálgattam az udvaron. A tanulással sosem volt problémám, a tanárok kedveltek. A nyelvekhez nagyon jó érzékem van. Koncentrálni nem tudok, az iskolában sem, és mindent túlreagálok. A dolgokhoz sem úgy állok hozzá, ahogy kellene. Az emberekhez nem ragaszkodom, elvagyok egyedül is. Nincs bennem empátia, régebben, amikor kéziztem, és valaki megsérült, nem mentem oda, nem tudtam felfogni, hogy mi van. Érdekelt, de nem értettem. Nagyon érzékeny vagyok, néha egy komolytalan viccen is sírok. Beszélni nem tudok, ha beszélek, a lábammal kopogok, a kezemmel meg malmozok vagy lengetem. Emiatt sokan kinevetnek, pedig enélkül nem tudok beszélni. A hallásom érzékeny, az éles hangok hallatán eldobok mindent és a kezemet a fülemhez szorítom. Vannak kényszeres mozdulataim, cselekedeteim, néha kétszer húzom le a wc-t (feleslegesen) nyitogatom a bezárt ajtót, kopogok a padon, sokat pislogok, csapkodó/szárnyaló mozdulatokat csinálok a kezemmel, kizárólag póló nélkül tudok aludni, ha ideges vagyok, előfordul az agresszió, kiskoromban nem tudtam kezelni, és amikor nem találtam az ellenőrzőmet, letéptem egy plüssmedve kezét. A depresszió is igaz rám, régebben (pengével) bántottam is magamat, előtte, szétkarmoltam a kezemet, ha ideges voltam. A testbeszédet nem ismerem fel. Anyának mondtam a pszichológust, de ő nem fog elvinni, mert szerinte mi egy rendes család vagyunk, és ha valami van, azt nekik is el tudom mondani, felesleges a szakember.