Félek magamtòl. Súlyosabbnak érzem a depressziòmat, mint ahogy a környezetem érzékeli. Mit tegyek?

Szòval kb 12 éve időszakosan pànikrohamok, szorongàs kìnoz. 3 éve 1 hajszàl vàlasztott el a kòrhàztòl. Azòta szedek ugyan gyògyszert, rendszeresen jàrok a pszichiàteremhez. Az antidepresszàns ùgy-ahogy összetart, de sokszor vagyok iszonyùan mélyen. Az a legijesztőbb ebben, hogy mikor a legjobban a padlòn vagyok, akkor is képes vagyok kedves lenni, vidàmkodni, stb. A pàrom ilyenkor mindig azt hiszi, hogy jòl vagyok és megnyugszik, holott belül haldoklom, csak valahogy rohadt jòl tudom àlcàzni. 2,5 év begubòzàs utàn végre sikerült munkàt talàlnom, igaz csak 3 napja dolgozom, de nagyon nem akarom feladni. Ez nekem nagyon nagy előrelépés, hogy dolgozni kezdtem ennyi idő kihagyàs utàn. Viszont pszichésen semmivel sem vagyok jobban. Erre vàrtam, hogy bàrcsak dolgozhatnék, örülök is neki, de nem vagyok boldog, és a depressziòm sem enyhült. A szorongàsom és a pànikrohamaim valamelyest igen. Félek, rettegek, hogy egyszer olyan mélyre csùszom, hogy kàrt teszek magamban. Nem akarok, csak félek tőle, hogy nehogy odàig jussak. Tanàcs ilyen esetben? 27/N