Van annak valami neve, ha az ember nem meri elhinni, hogy fontos a környezetében levőknek?

Nem tudom, milyen kulcsszavakkal kéne rágugliznom :D

Szóval, van egy ember, aki folyamatosan attól tart, hogy a környezetében levő emberek (barátok, munkatársak, család) igazából csak kényszerből viselik el, ha már épp ott van, és ha egyszer csak hirtelen eltűnne, egy vállrándítással elintéznék, még meg is könnyebbülnének. Nem mutatják ki, mindenki úgy tesz, mintha minden rendben lenne, de mégis ott motoszkál ez a gondolat, nem meri teljesen elengedni magát, mindig nyitva akarja hagyni a lehetőségét, hogy nem kedvelik. Pl. olyan megjegyzésekkel, hogy ha mennének együtt valahova kikapcsolódni, mindig hozzáteszi, hogy "én is megyek... ha akarjátok". Békeidőben megy minden normálisan, de ha valamilyen apró jelet is érez, már elkezd ezen agyalni, egy nagyobb jelnél pedig inkább magába fordul és elzárkózik, hogy ne is zavarjon. Nem is nagyon kezdeményez más felé, csak a legközelebbi bizalmasai felé. Például, ha lát egy közepesen távoli munkatársat reggel befelé sétálni, inkább lemarad, nem csatlakozik, mondván, hogy biztos nem akarja, hogy odatolakodjon. A többi ember szerint túlgondolja, mert nem áll ilyesmi fenn, de egyszerűen nem tud szabadulni akkor sem a gondolattól, és talán végül pont ez fogja előidézni azt, amitől fél.

Valószínűleg a szociális szorongás az megvan, de a fentebb leírtak tartoznak valamilyen jobban specializált típusba esetleg?