Hogyan tudnék kikerülni a folytonos bulizások mókuskerekéből?

Most már mondhatom azt, hogy az elmúlt három évem kizárólag a bulik, kocsmázások köré fonódott. Előtte sem vetettem meg, nagyon korán kezdtem. Az önkontrollom pedig mindig is pocsék volt.

Soha nem volt párkapcsolatom. Voltak mellettem, akiket én nagyon szerettem, de valahogy odalyukadtunk ki mindig, hogy velem nem tudnak elképzelni egy kapcsolatot. Ez azért tartozik hozzá a történethez, mert amikor volt valaki mellettem akkor nem igényeltem annyira az eljárkálást, ha meg mentünk minden kínlódás nélkül tudtam a mértéket tartani, mert volt valaki aki kitöltötte ezt az űrt. De aztán ahogy jött a visszautasítás én bennem rögtön elindult a lavina.

Elmegyünk sörözni, és mindig én vagyok az aki kikéri a következőt, majd az azutánit és hajnalig jól érzem magam, és persze én az utolsók közt távozok.

És nem tudom ezeket a helyzeteket megállni egyezerűen. Az biztos hogy nem megoldás, hogy nem megyek el, mert beleőrülnék a szürke hétköznapokba a suli és munka mellett, a magányt meg nem viselem jól.

A pszichológusok szerint több kevert mentális betegségem van, ami nyílván befolyásolja a helyzetet, és némi magyarázatot ad.

De én hinni akarok abban, hogy megváltoztathatom magamtól az életem.

Most egy újabb visszautasításon, hazudozáson alapuló valamin vagyok túl. És megint bepörgött a mókuskerék, és most vagyok először a tudatában annak, hogy ezt meg kell állítanom.

Nem tudtam, hogy tegyem fel a kérdést, de lényegében arra lennék kívancsi, hogy ha voltál már ilyen helyzetben hogyan kerültél ki belőle?

Nem érzem már magam teljesértékű nőnek, mikor a 4-6 megállóban hányok, és ma persze megbánom, de miért nem gondolkodtam tegnap.

21/L