Hogy lehet egy lelki válságból kizökkenni?
Mindig kemény volt az életem, világ életemben keményen tanultam és dolgoztam, de eddig mindig pozitívan reménykedtem és mindig volt egy kis jó dolog, amire vártam. Viszont az elmúlt 2 évben annyi dolog szakadt a nyakamba a már meglévők mellé, hogy úgy érzem bekattantam. Nem bírok ennyivel. Tanulok, dolgozok, mindig képezem magam, de nem látom az előrébb jutást. Úgy érzem, hogy 5-10-szer jobban küzdök, mint egy átlag ember és nincs eredménye. A barátaim lepattantak, amikor segítség kellett nekik akkor jó voltam, most, hogy nincs semmim elkoptak. Családom sajnos nem támogatott, ahol tudott még keresztbe is tett nekem, ezért tőlük teljesen eltávolodom.
Most az a tervem, hogy miután körülbelül 2 év múlva elvégzem a sulit kimegyek külföldre, ott gyűjtök pénzt és megpróbálok emberibb környezetben, minőségibb életet élni. Vagyis eddig ez éltetett, de egy ideje ebből sem látom a kiutat.
Úgy látom, hogy aki lop, csal az jut előrébb, aki kigürizi a lelkét az pedig szép lassan tönkremegy testileg és lelkileg.
válasza:Sajnos erős a gyanúm, hogy: +1. Bár gondolom ez sem lelkesít.
Odáig jutottam, hogy ezt a két dolgot ajánlom amatőrként a figyelmedbe:
Ugyanis szerintem (ill. remélem), hogy "csak" depressziós tüneteket mutatsz. Amiből azért remélhetőleg van kiút, csak segítséghez kell folyamodni, egyedül nem mindig megy.
A túlterhelés, túlvállalás, túl nagy falatokban/távlatokban tervezés nem feltétlen vezet jóra. Kiégés, depresszió, reményvesztettség. Nem is alaptalanul persze.
Két idézet (talán nem pontos, fejből)
"Felemelt fejjel nem lehet. Leszegett fejjel nem szabad." (Furmann Imre)
"Ha a földre kerültél - szedj fel onnan valamit, mielőtt felállsz." (Üvegtigris)
Az elsővel tartsd magad, amíg ki nem lábalsz. A második meg egy jó kis opportunista terv.
Találkozz, beszélgess emberekkel. Van másik világ, amiben reménykedtél, csak elnyomja az, amelyik szúrja épp a szemedet.
válasza: válasza:Köszi a hozzászólásokat!
1: Nem mondanám magam depressziósnak, mert szerintem az egy ideje trendy unalombetegség, és olyanokat fertőz meg, akik jó dolgukban már nem tudnak mit csinálni és kitalálnak valami maguknak. És meglepő módon, ha dolgoznak, emberek közé mennek, akkor elmúlik.
Én ennek pont az ellenkezője vagyok nagyon sokat hajtok, örülök ha lazítani tudok, bár az utóbbi időben azt sem és ha emberek közé megyek, akkor jobban kiüt az éles ellentét, vagyok én és van a tömeg, nem érzem, hogy benne lenne a helyem.
Nem tudom mi segítene, "szakemberek" , "orvosok" a pácienseknél betegebbek lelkileg és testileg, előbb is halnak, tehát nem bíznám rájuk az életemet.
"Barátok"-ról tudjuk, hogy legjobb esetben ajánlják, hogy menjen az ember szakemberhez.
Köszönöm az idézeteket!
2 és 3: Bár én is csomószor elgondolkodom, hogy a legegyszerűbb lenne lopni, csalni, hazudni, de mégsem szabad. sajnos azért tart itt a világ, ahol, mert nem figyelnek egymásra az emberek, hanem még bele is rúgnak. Ha valaki más, beteg, baja van vagy bárki, azt még jobban kicsinálják ahelyett, hogy vagy békénhagynák, vagy segítenének rajta.
Igazából mindig a hajamnál fogva húztam ki magam a bajból, mint Münchausen báró, az a sajnda gyanúm, hogy most is így lesz, csak nem tudom mikor sikerül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!