Ez kamaszkori depresszió lehet?

Sokszor levert vagyok és szomorú.

Gyakran sírok, van hogy csak úgy és én sem tudom az okát. Nagyon érzékeny vagyok.

Az élet több területén is vannak problémáim.

Önbizalmam nincs, inkább negatívan gondolkodom, mint pozitívan.

Néha van, hogy napokig kevesebbet eszem, étvágytalan vagyok, félek a hányástól. Ilyenkor a szüleim persze mindig csodálkoznak, hogy miért nem eszek, mindig kérdezgetik, hogy nem vagyok-e éhes stb.

Régen mindig hamar elaludtam, sosem voltak alvászavaraim, most meg általában ha lefekszem, nem bírok aludni, főleg nem mélyen. És ez nem azért van, mert nem vagyok álmos vagy túl korán feküdnék le.

Magányosnak érzem magam, nincsenek barátaim. Már kezdem is feladni a dolgokat, mert nekem semmi nem jön össze, hiába próbálom.

Azt érzem, senki nem ért meg. Anyukámmal szoktam beszélgetni, neki szoktam elmondani a gondjaimat, de pár dologról neki sem beszéltem.

Elég stresszes, szorongós típus vagyok, ez sem egy kellemes dolog. Ilyen "házi praktikákat" már próbáltam ez ellen, de nem igazán használtak.

Öngyilkossági gondolataim nincsenek, nem is lennék képes rá és azért annyira nem súlyos a helyzet. Viszont arra már gondoltam, hogy jobb lett volna, ha meg sem születek.

Sokszor semmi máshoz nem lenne kedvem, csak feküdni az ágyamban egész nap, aludni, videókat nézni vagy olvasni, semmittenni.

Folyamatos hangulatingadozásaim vannak. Például tegnap délután még boldogan táncoltam pörgős zenékre, este meg már sírtam és minden bajom volt.

Egészségügyi tüneteim is vannak, nem tudom, hogy van e köze ehhez: ugye az étvágytalanság, hajhullás (nem olyan durván, de hullik), gyengébbnek is érzem magam és az alvásom sem az igazi.

Mit lehet tenni ez ellen? Ezek a depresszió tünetei?