Gyógyszer pánikbetegségre?

A gyógyszerre egyrészt rā lehet szokni,màsrészt nem biztos hogy hat.És a mellékhatàsai éppolyan kellemetlenek lehetnek mint maga a pànik,csak masabb tünetekkel esetleg.

Évekig voltam súlyos pànikbeteg,hogy a lakàsbol sem birtam kitenni a làbam.Gyógyszert nem szedtem.Még kisérővel sem voltam hajlandó menni sehova.Aztàn egy nagy csalàdi cirkusz ràdöbbentett,hogy ez igy nem mehet tovàbb.úgy döntöttem,igenis végigmegyek egyedül a vàroson,ha beledöglök is.Nem volt könnyű,szarul voltam,néha elbőgtem magam az úton.De megcsinàltam,túléltem.És azutàn minden nap lementem kicsit egyedül.És lassan de biztosan egyre jobb,egyre könnyebb lett.Most màr bàrhovà elmennék,nem félek a szorongàstól.Ha jön elfogadom,attól szépen odébbàll.Mert nyilvàn vannak rosszabb idegesebb,szorongosabb napjaim,de menni kell,nem kell vele törődni ez a legjobb gyógymód.Ismerem milyen pokoli érzés,de akarattal te is le tudod küzdeni.

Nyugodtan szedjél gyógyszert és ne hallgass olyan hülyeségekre, hogy "meg kell keresni az okot".

Ez szervi probléma. Antidepresszáns meg fogja oldani, kb a 2.hónaptól hat. Mellé kell pár hónapig nyugtató is.

Nekem 4 évembe telt pánikbetegként, míg találtam egy jó pszichológust. Elkerültem egy munkahelyre, és a munkahely - albérlet között nem volt több hely, ahová ott el tudtam volna menni (bár ez is igen nagy erőfeszítésembe telt). A bevásárlástól kezdve, a sorbaállás, tömegközlekedés, ha több ember vett körül, már rámtört a pánikroham; egyszerűen nem tudtam kontrollálni, és iszonyat zavaró volt. Lényeg, hogy a pszichoterápiával 4-5 hónap alatt sikerült onnan eljutnom, hogy a kisboltba sem mertem elmenni bevásárolni; oda, hogy

elmentem egy nagyobb fesztiválra (ez volt a terápia végcélja). És örülök neki, hogy már egyáltalán nem zavar a tömeg.