SOS! Pánikbetegségre használ-e a szakorvos által felírt gyógyszer, vagy csak hozzászokást vállalok be, ha elmegyek az orvoshoz?

Mintha ezeket rólam írtad volna. Ilyen voltam én is.

Elmenetem dokihoz, mert semmilyen kiutat nem láttam. Gyógyszert írt fel. Meggyőzött, szükséges a gyógyszer. Rájöttem, a pszichiáternek így könnyebb dolga van, mert gyógyszerfelírással lerázza az embert, de tényleges gyógyítás nem történik.

Jöttek a mellékhatások. Abbahagytam a gyógyszert. Rosszabbul lettem. A doki csak rábeszélt, hogy fontos, muszáj és a társai.

Nem tudtam gyógyszer nélkül lenni. Elegem volt az ilyen-olyan gyógyszerváltoztatásokból is és abból is, hogy ez az alapbajomon semmit nem javított. Semmit!

Elmentem egyszer valakihez magánba. Végre meghallgatott egy szakember. Tanácsolta, hogyan is hagyhatnám abba a gyógyszert és mondott könyveket. Mondtam neki, olvasni nincs türelmem, de semmi.

Azt mondta, naponta csak egy-két oldalt olvassak pánikkal kapcsolatos könyvekből és a netről is le tudom tölteni. Fanyalogtam és semmi kedvem, türelmem, energiám nem volt olvasni, de mivel pénzem nem volt újabb magánterápiára, így naponta olvastam egy fejezetet. Aztán több könyv után összeállt a teljes kép, hogy az eü-ben miért nem tudtam meggyógyulni és a hogyan tovább-ok is.

Ennek már vagy 10 éve. Azóta nem szedek semmilyen gyógyszert. Azóta gond nélkül utazom, közlekedem, beszélgetek és 10 éve semmilyen pánikos tünetem nem volt.

Én választottam és nem a gyógyszerfogyasztást, hanem a tényleges gyógyulást, ami egyedül is elérhető, hiszen jó sok jó könyv van, de mindenkinek más a jó könyv, ezért fontos, hogy saját magunk bukkanjunk rá a számunkra legjobbra.

Akármennyire is nincs türelem ilyenkor olvasni, azért legalább fél oldalra tud az ember figyelni naponta.

Van kiút....annak, aki nem hagyja, hogy beleragadjon az eü-be és "nem eü karriert akar építeni", hanem erőt vesz magán és keresi az alternatív lehetőségeit.

Számomra már nem alternatíva a gyógyszer, mert az csak valamennyire elfedheti a meglévő tüneteket, de az alap okot nem gyógyítja meg és még mellékhatásai, hozzászokása is van.

Teljes gyógyulást kívánok.

Annyi fájdalmat, kellemetlenséget, frusztrációt, dühöt, kilátástalanságot, szomorúságot, akármiket éltél már meg.

Mától érdemes elhatározni, nem a lelki fájdalmakkal fogsz foglalkozni, hanem a megoldásokkal. Pánikbetegségnél is az embernek millió magyarázata van, mikor, milyen helyzetben, mit nem tud, tudott csinálni, mit érez, érzett, mi történt, de ez nem visz előre, mert leginkább csak a problémákról szól és a panaszokról. A "...ki más teheti meg, ha nem én, önmagam", mondat pedig azért nem szerencsés, mert igaz buzdító mondat, de csak a levegőben marad, mert nincs tényleges tett, cselekedet mellette, alatta. Csak kimondjuk az ilyeneket, azt hisszük, már haladtunk előre, mert pozitívat mondtunk, aztán marad a gyógyszerfogyasztás, semmittevés, eü-karrier, másokra támaszkodás stb.

Egyszer valaki felvilágosított, annyira fárasztó vagyok, mert mindenről csak valamilyen fájdalom, szomorúság stb. jut eszembe, hogy most már csak a megoldásokkal teli mondatokat hajlandó befogadni. Igaza volt. Akkor jöttem rá, tényleg csak tájékoztatni szerettem volna a másikat, mi is van velem vagy panaszkodni vagy sajnáltatni magam, és igazándiból nem volt semmi konkrét megoldás a beszélgetéseimben, csak mások együttérzésétől vártam valamilyen felszabadító érzést.

Aztán jött a gondolat a könyvek olvasásával kapcsolatosan. Addig csak beszéltem arról, persze, majd valamikor olvasok, de nem tettem meg. Amikor más rákérdezett, csak annyit mondtam, még nem vettem rá magam. A másik ember frusztrált lett, amitől én is még szomorúbb lettem.

Gondoltam egyet és azt mondtam, mától necsak azt mondom, igen, a könyvek olvasása is egy jó megoldás lehet, hanem olvasni kezdtem. Már nem azzal foglalkoztam, mikor, hol, milyen szarul voltam, hanem valamilyen megoldáson gondolkodtam és megcsináltam. Már leállítottam magam, amikor észrevettem, másoknak mesélem el a nehéz életemet, körülményemet, tünetemet, fájdalmamat, hanem én kezdeményeztem valamilyen ötletbörzés beszélgetést vagy csak valamilyen pozitív dolgokról történő beszélgetést.

Már nem akartam "dédelgetni" a betegséget, a tüneteket, a depimet és zavart, ha valaki éppen le akar húzni, mert panaszkodik és arról beszél, neki milyen bonyolult, problematikus, fájdalmas az élete. Onnantól kezdve, csak a megoldásos beszélgetések lebegtek a szemem előtt és annyi ötlet hangzott így el, hogy ezekkel már gyorsabban haladtam a gyógyulásom során.

Választhatunk: tovább terheljük önmagunkat és a környezetünket, beszélünk ilyen-olyan történésekről, hogy mikor és mit nem tudtunk megcsinálni vagy elhatározzuk, mától - akármennyire is lehetetlennek gondoljuk ennek a megvalósítását - figyelünk arra, ha gondokon gondolkodnánk, akkor ezt mielőbb vegyük észre, azonnal társítsunk a gondolatunkhoz valamilyen megoldást ÉS vitelezzük ki.

Nekem is volt, hogy éppen nem volt megoldásom, összeomlóban voltam. Aztán tudatosítottam magamban, hogy ismét a betegség akarja kitölteni az időmet. Felhívtam egy barátnőmet és nem arról beszéltem neki, hogy milyen rosszul vagyok és éppen összeomlott a világ, hanem arról, "kedves X! Amikor Te nem érzed jól magad, akkor hogyan szoktad megoldani, hogy mielőbb jobban érezd magad?"

Nagy különbség! Nem a fájdalmat, frusztrációt ecsetelem, nem akarom tájékoztatni a másikat a gondomról, hanem konkrét megoldásokról beszélek a hozzá-m közelállóval.

Ez is egy út...

Nagyon szívesen.

Én is üdvözöllek :)

Nagyszerű ember vagy Te is!

A gyógyszer hatásos, viszont pánikbetegséget kitűnően lehet kezelni terápiával is. Tehát ha van rá pénzed, és olyan embernek ismered magd aki kitartóan végigcsinál egy ilyen terápiát, akkor én azt mondom, próbáld meg a pszichológust (de pszichiátert is megpróbálhatsz magánban, akinek van kognitív viselkedésterápiás végzettsége, ha az van közelebb a lakhelyedhez, vagy szimpatikusabb az illető).

Illetve különböző relaxációs légzéstechnikák, vagy meditációs gyakorlatok neten is elérhetőek, ha semmiképp nem akarsz szakemberhez fordulni, vagy nincs rá pénzed, ajánlom ezeket nézegetésre, ezek is hasznosak lehetnek.