Unalmasnak találom az életem. Mit tudnék csinálni?

Megértem és együttérzek, bár az igaz, hogy egy kicsit korai kamaszkorban ez. De vannak olyan emberek, akik érzékenyebbek a világ visszáságaira, mint hasonló korú társaik. Szerintem nem baj, hogy már most felismerted, hogy milyen kiábrándító tud lenni az élet, mennyire üresek a kapcsolatok, felületesek az emberek. Rám csak néha törnek ilyen érzések, és semmi nem tud kikapcsolni, csak az olvasás. Persze nem biztos, hogy neked is bejönne, nem is azért írom hogy javasoljam (persze megpróbálhatod). Csak annyit mondok, légy türelmes és tájékozódj, előbb-utóbb találni fogsz valamit ami leköt, érdekel! ez eegy krízis, de nem kell belehalni. sok sikert, üdv! 32L

03:49, akkor mikor?: D

Nagyon együtt érzek veled, 22 éves lány vagyok, bulizok, pasizok, kutyázok, sportolok, dolgozok, tanulok, szóval egyáltalán nem tűnök életuntnak, de az egészet csak megjátszásnak érzem, és nem tudom igazán élvezni. Egyedül mikor táncolok, akkor nem érdekel semmi, nem járnék el sehova, ha nem imádnám azokat a perceket, órákat, mikor egy tömegben becsukom a szemem, vagy nem csukom be és csak a testemre, és a zenére koncentrálok. Nem érdekel, hogy ki mit gondol, hogy szép-e amit csinálok a lényeg, hogy élvezem. De a táncok közti idő csak folyamatos lassú kínzás, és egyáltalán nem érzem azt, hogy akár a táncolás élményéért érdemes lenne élni.