Fogalmam sincs mit tehetnék. Hogyan törhetnék ki?

Fogalmam sincs, hogy egyáltalán hogyan kell egy normális érzelmeken alapuló kapcsolatot kialakítani vagy egyáltalán barátokat szerezni. Nem akarom senkire ráerőltetni magam... Hogy ne úgy nézzen ki, hogy nem érdekel, de ne is zaklassak senkit... Bárkivel beszélgetek, de senkivel nem barátkozom. Nem várhatom el senkitől, hogy kedveljen vagy szeressen, de ennyi rosszindulat után honnét tudjam előre, hogy bízhatok-e benne, számíthatok-e rá, hogy mindig fordulhatok hozzá??? Azt hiszem ha már tudom, hogy bízhatok valakiben és érzem hogy van rám igénye onnantól már nem lenne baj, de addig is eljutni... Már kész kínlódás ez az egész... Nekem még az is haladás ha normális lelki dolgokról beszélhetek valakivel. Az biztos, hogy most egy időre hanyagolni kellene az embereket, nem lenne jó ha ebben az állapotban ismerne meg valaki. Még azt hinnék, hogy csak egy ilyen megkeseredett lelki nyomorék tudok lenni. Pedig ha egy pillanatra látnák aki voltam, főleg ha én is láthatnám akkor talán minden megváltozna...

Talán az lenne a legjobb ha először magammal foglalkoznék, és ha már rendben vagyok akkor jöhet a külvilág.

Nem tudom, hogy jó kategóriába tettem-e a kérdésem, de szerintem a megoldás valahol a mentalitás változtatásnál lesz. De azt is hogyan. Hogyan higgyek a boldog valóságban?

Kapcsolódik a kérdéshez.

[link]

Aki tud segítsen.