Mit tehetnék pánikbetegség ellen? Van végleges megoldás? Tippek?
Kistini korom óta szenvedek pánikbetegségtől. Fiatalabb koromban gyermekpszichológusokhoz jártam, azonban nem igazán segítettek vagy vettek komolyan. A középiskolai éveim alatt képes voltam némileg feszengetni a határaimat, és elérni, hogy egy bizonyos hatótávon belül bárhova képes legyek elmenni, ismerőssel pedig gyakorlatilag bármerre viszonylag enyhe pánikrohammal.
Azonban eljött a továbtanulás ideje, én pedig tanácstalan vagyok. Először államilag támogatott képzésre terveztem menni, majd ezt követően egyetemre. Ekkor hasított belém a felismerés, hogy minden felsőbboktatási intézmény jóval a kényelmes hatókörömön túl van. Ráadásul teljesen idegen közegben, amely tapasztalataim szerint nem pont a legpozitívabban reagál rám ilyen esetekben.
Mit tehetnék? Van esetleg valami megoldás, amellyel egy év alatt kigyógyúlhatnék? Mielőtt bárki a pszichológust, gyógyszert vagy homeopátiát javasolná, mind próbáltam. A jelenlegi orvosom, akihez egy másik progléma miatt járok azt mondja nem vagyok pánikbeteg, hiszen nem mindennaposak a rohamaim, és valószínűleg ha próbálkoznék nem lennének rohamaim. Ami őszintén, annyiból vicces, hogy sokszor a comfort zónámban is rohamom van, a pánik ellen pedig lassan 10 éve próbálkozom, még ha minden adandó alkalommal rosszullét is a vége...
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ebbe a nagy melegbe nem tudtam mi hiányzik. A pánikbetegséget én NEM TARTOM BETEGSÉGNEK. pl: elkezd szúrni a szíved te meg azt hiszed szívrohamod lesz. Először előforudl oké rendben van. Viszont ha másodszor is ugyan ez és megint azt hiszed szívrohamod lesz akkor pánikolsz. Nem tudod felfogni hogy ez csak idegesség semmi több?
Pszichiáterem se tartja ezt olyan súlyosnak meg betegesnek. Nézd szívem nekem evészavarom van mellette depresszióm és mégse panaszkodok hogy jajj én mekkor aáldozat vagyok. Inkább járok terápiába szedem a gyógyszereimet minden reggel és boldog vagyok. Viszont te csak jajveszékelsz és egy ilyen mondvacsinált dolog mögé bújva keresed a szeretetet. Nincs jobb dolgod minthogy ész nélkül a saját testedre figyelsz??
SZEDD ÖSSZE MAGAD BMEG
Ha már szivezünk, had kezdjem én is... Édes szívem... Rendben, nem tartod a pánikbetegséget betegségnek, ez a te szívügyed. Ennek ellenére az, és nem, nem csak annyiból áll, illetve nem olyan egyszerű, mint ahogy te azt a buksidból kigondoltad. Másrészt, ha normálisan átolvastad volna... nem, nem csak ezzel küzdök. És őszintén... én is hálás lennék, ha csak egy evészavarom, depresszióm lenne. :)
A pánik - drága képzett pszichológus válaszoló szerinti - nembetegséggel van jelenleg problémám, ezéltal erre kértem itt SEGÍTSÉGET. Szóval szívem... ha nem tudsz segíteni, kérlek ne koptasd a billentyűzeted. Köszönöm. ;)
előfordul félrediagnosztizálás, a pánikbetegség meg a szocfóbia gyakran együtt fordul elő illetve vannak hasonlóságok, én megemlíteném a dokinak h hátha szoc fóbiám van
(nekem van/volt mindkettő)
Köszönöm szépen a tanácsot, de biztosan nem. A szociális fóbiáról is olvastam régebben. Több gyermekpszichológus, két felnőtt pszichiáter is ezzel diagnosztizált. Ha ez nem lenne elég, édesanyámat még régebben a pszichiátere ugyan ezzel diagnosztizálta. Mikor 12 évesen előjöttek a tüneteim, amik megegyeznek az övéivel innen is tudta, merre kell segítséget kérni.
Azért példálóztam az idegen közeggel, mert számomra úgymond az emberek azok, akik még egy távoli útnál is biztonságot nyújthatnak. Itt azomban senki sem lesz, akit annyira ismernék, hogy biztonságérzetem legyen. A fő aggodalmam a távolság, nem az emberek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!