Hogyan lehet megtanulni a jelenben élni?

Úgy lehet, ha megtanulsz feladatokban gondolkodni, és nem pedig személyekben.

Naponta ált. reggel át kell gondolni, hogy mi az a feladat amit ma meg kell tennem, és erre kell koncentrálni, hogy azt meg is tedd.

A jelenben való élés az nem egy képesség, ami vagy vam, vafy nincs, hanem ez egy benső harc eredménye, ezért mindenkinek meg kell harcolni. Nekem ez a HIT által, segítségével sikerült.

"Aki a világgal foglalja el magát, azért van gondban, mert gonosz a világ, az elrabolja az időt attól a munkától, mely növeszthetné benne szeretetem működését, s így építhetné magában azt a készséget, hogy átvegye tőlem az Én BÉKÉMET, melyet nem úgy adok, mint a világ. Én nem félelemmel és feszültséggel teli békét kínálok fel nektek. Az Én békém: öröm a Szentlélekben. Ezen akkor sem tudok változtatni, ha ezt ti nem fogadjátok el. Nem csaphatlak be benneteket. Főleg akkor nem, mikor látom, hogy ti mennyire becsapjátok önmagatokat. Önmagatokat jobban becsapjátok, mint embertársaitokat"

[link]

Van mögötte egy mélyen húzódó önbizalom. Hogy biztonságban érzed magad, mert akármi jön is, szembe tudsz nézni vele, és nincs rossz döntés. Nincs min aggódni, mert vagy, a világ is van, jönnek a dolgok, és mennek is. Érzed, hogy mi az amivel dolgod van, azt elfogadod, és mi az amivel nincs és azt elengeded. Végső soron hiábavaló minden (nem feltétlenül nihilista értelemben :D), mert az egyetlen állandó dolog a változás, az anyag pedig illúzió. És (rajtad kívül) senki sem ítél meg pl. a halálod után, ha egyáltalán meghalsz. (Ebben a kérdéskörben nem értek egyet a vallásokkal.)

Ezt az érzéket, hogy rendben zajlanak a dolgok akkor is ha hozzájuk se nyúlsz (sőt még akkor is ha hozzájuk nyúlsz! :D) kell gyakorolni. Ahogy gyakorlod, elkezdesz bízni az ítélőképességedben, hogy a jelenben jó döntéseket tudsz hozni, illetve jól érezni magad. Szerintem ez a nehezebb feladat, mert az oké, hogy megérkezel a jelenbe és ott is maradsz, de hogy az nem mindig jó érzés, és ezt valahogy fel kell dolgozni. Például sajog a bölcsességfogad, hogy majd széthasítja a fejedet. Érzed is, hogy ropog a csont. Na ezt végigültem, kb 24 órán át tartott. Aztán elmúlt.

Mondok egy konkrét példát, ami nálam bevált.

Kidolgoztam egy ébredés utáni rutint. Kb. 2 órás. Enélkül káosz, kapkodás és szorongás a napom, de ha így indul, az a nap már megérte. :)

Lehet pont az kéne Neked, hogy fogod magad, és abbahagysz minden tevékenységet, és csak ülsz, fekszel, pihensz, és nézed a plafont, és átérzed, mit jelent Számodra jelen lenni, és ezt rendszeresen megteszed. (Ez a reggeli rutinom nagy része, csak ülök a kávémmal és figyelem magam és a környezetemet) Szánj erre időt.

Kedves Kérdező!

Itt Jézus azt üzeni, hogy a külső világot (ami rajtunk kívül van), azt nem tudjuk, ne is akarjuk irányítani és befolyásunk alá vonni, mert „gonoszak a világ dolgai”. A bennünk élő SZERETET, az ami igazából a mi boldogságunk, lelki békénk forrása. Ezt a külső világ nem adhatja, de el sem veheti.

Aki a külső körülményektől teszi függővé lelkének békéjét, az soha sem fogja azt megtalálni.

Jézus egy istállóban született, majd a keresztfán végezte, a két pont között nem volt egy hely (ágya), ahová a fejét le tudta volna hajtani, mégis boldog volt. A boldogságát és az örömét nem a külső körülmények határozták meg, hanem a benne élő szeretet.

Nagyon megéri Jézussal foglalkozni, az evangéliumokat, vagy a HANG – könyveket olvasni, vagy másokkal Róla beszélgetni, mert ennek következtében változik a gondolkodási módunk, tisztul a látásunk, és béke lesz ennek következtében a lelkünkben.

De kell egy jézusi közösség is, ahol a bennünk felmerülő kérdésekre értelmünket és a szívünket is megnyugtató válaszokat kaphatunk, ahol a megtanult elméleteket gyakorolhatjuk, meg oszthatjuk másokkal is.

Az életem azóta rendeződött, amióta a HANG - könyvek segítségével megértettem és felismertem, hogy Jézus tényleg létezik, él és itt van velünk valóságosan is, és segít annak aki eltudja fogadni a segítségét. :)