Van ilyen sorrend hogy melyik lelki betegség súlyosabb?

Klausztrofóbiás pánikrohamaim vannak nèha. Tudom, hogy nem " nyomódom" össze, hogy nem fogy el a levegő, először csak kènyelmetlen, majd melegem lesz, elkezdem úgy èrezni, nincs levegő ( mint egy állottlevegőjű szpbában) ekkor már tudom, baj lesz, ami miatt elkezdek szorongani- ami csak olaj a tűzre.

Elfogy a levegő, a torkomban gombóc, mintha a rekeszizmomat nem tudnám elernyeszteni...nem vagyok kèpes belèlegezni, csak apró levegővètelekre futja...próbálok mèlyet lèlegezni, egyszer, kètszer..nem megy.

Most ijedek meg igazán, hogy meg fogok fulladni. Racionálisan tudom, ez hülyesèg, de olyan, mintha leállna a tüdőm. Rèmisztő.

A kezemben, nyakamban elkezdenek remegni az izmok.

Már vagy kèt perce nem tudtam rendesen levegőt venni..fèlek, hogy megfulladok.. Remegek,zihálok, fuldoklom- mindezt azèrt, mert rosszkor szálltam be a liftbe.

Ki kell jutnom!

Kinyílik az ajtó, majdnem hörögve kirontok, közben èp èsszel tudom, hogy van levegő, okom nincs fèlni...de a lavina már elindult.

Rohanok egy ablak felè ès elkèpzelem, mantrázom, hogy egy nagy, tágas rèten vagyok...10 perc múlva már nem csak felszínesen tudok levegőt venni, újabb 10 perc múlva talán már nem remegek. Pár óra múlva a rèmület elmúlik...esetleg.

Ès èn egy kvázi gyógyszert nem igènylő súlyú klausztro/ pánik kombináció vagyok a doki szerint.

A szorongásos, pánik vagy èpp kènyszerbetegek nem hülyèk, tudják, hogy irracionálisak a gondolataik, hogy a cselekvèseik nem indokoltak, hogy a fèlelmeik nem valósak.

Èpp ez a legdurvább ezekben, minden èszèrv ellenère a kontrol nincs a mi kezünkben.

Olyan èrzès, mint a csuklás. Idegesítő, frusztráló, de muszáj.

Súlyossági sorrend nem állítható fel, pl. egy extrèm agorafóbiás èletminősège rosszabb, mint egy gyengèbb ellenőrzèsi kènyszeresnek.

Ugyanakkor egy napi több százszor kezet mosó kènyszeres tuti rosszabbul èl, mint èn a párhavonta előjövő pánikrohamommal.

Rengeteg verzió van.

a lényeg a pánikbetegségbe hogy annyira erősek tudnak lenni a rohamok ( hogy nem kapsz levegőt, olyan gyorsan ver a szived hogy majd kiesik, közben hideg minden végtagod, eközben izzadsz mint a ló...és vennéd a levegőt de csak egy vasmarok szorítja a torkodat, hogy hidd el aggódnál Te is !!

abban a pillanatban elársztja a tested a mindjárt meghalok érzés, és valami őrült riadalom vesz rajtad urrá....kirohansz a friss levegőre hátha ott jobb lesz, várod hogy vajon most tényleg vége lesz ?

aztán valahogy kicsit jobb lesz, de már a rohamok közötti szünetkben is olyan félelem van rajtad hogy mikor jön a következő roham, "meghalás"...közben nem mersz társaságba menni mert ha ott leszel rosszul, majd rád sütik hogy őrült vagy, nem normális...

közben pedig a környezetednek félsz elmondani a problémádat amivel küzdesz minden percben, mert hát nem értik....mikor kicsit próbálod nekik a felszínt kapargatni, már meg is bánod, mert inkább mérget látsz a szemükben h még érted is aggódhatnak, meg nem igaz h nem tudsz urrá lenni magadom....kapsz egy jó tanácsot h ne foglalkozz vele, tereld el a figyelmedet....majd félig mosolyra húzod a szád, de belül teljesen meghalsz mikor látod hogy senki enm a szeretteid közül se aki értené...aki átölelne és azt mondaná hogy megért...

azt meg hogy pszichológushoz mész már inkább el sem mondod...nem , kozmetikushoz mész körmöt csináltatni....

Vagy fizetsz alkalmanként 10 ezer ft-ot a magánrendelésen, vagy bemész az sztk-s rendelésre ahonnét két dologgal távozol...egy nyugtaté és egy antidepresszáns receptel...dönthetsz hogy beszeded, vagy megpróbálod magadba lerendezni....folytathatnám a sztorit mert hosszú lenne még, de nem teszem...

sajnos nehéz ezt a fajta betegséget megérteni...