Mégis mit kéne tennem?

17 éves fiú vagyok, daganatot találtak a bal herémben, a húgyhólyagomban és a vesémben.

Tudom, mi vár rám.

Viszont csak pénteken megyek vissza az orvoshoz, hogy tisztázzuk az eredményeket és a kezelést (nem gyógymódot...)

Viszont péntekig megbolondulok.

És felőröl a tudat, hogy ha úgy adódik, abból a kórházból már nem jövök ki, csak koporsóban.

Összeomlott az egész k***szott életem.

Felesleges magam abba a tévhitbe ringatni, hogy meggyógyulok. Áttétes rákos vagyok, meg fogok dögleni és fájni fog, hihetetlenül fájni.

És tudom, hogy már elindult az a tetves visszaszámlálás.

Viszont amit szeretnék, hogy ha már készülök arra, hogy a közeljövőben elpusztulok, akkor viszonylag felkészült legyek az utolsó napokban és ne akkor kelljen rettegnem.

Zokogok minden áldott nap, a szüleim szintúgy, nem tudom, mi ilyenkor a helyes. Ha mást nem is tudok, legalább a szüleimnek segíteni akarok.

Mégis mi a fészkes fenét lehet ilyenkor tenni, ami talán valami lelki enyhülést hozhat?