Ez paranoia vagy kényszerbetegség tünete? Esetleg valami más?

Mostanában attól félek, hogy egyébként hozzám kedves emberek valójában utálnak, undorítónak tartanak és nem akarnak hozzám érni, vagy a hátam mögött kibeszélnek. Éppen szerelmes vagyok... nem vagyunk együtt, egyelőre csak kinéztem őt magamnak, de vele kapcsolatban is ugyanezek a gondolataim vannak, hogy unszimpatikusnak, undorítónak tart, és ha tudná, valójában azt gondolná, hogy "ugyan mit akar tőlem ez a szerencsétlen", és még a gondolattól is elhányná magát, hogy velem legyen. Arra is gondolok, hogy biztos most is másik lánnyal levelez, sms-ezik, találkozik... Tudom, hogy ezek a gondolatok nem valósak, és semmi alapjuk nincs, de ha nagyon rám jönnek, akkor képes vagyok elhinni őket.

Mik ezek? Kényszergondolatok? Vagy erősödő paranoia?

Kényszerbeteg és enyhén paranoiás vagyok, erről papírom is van.