Alaptalan, magamnak bebeszélt dolgoktól való félelem?

Sziasztok!

Sajnos pár napja eléggé durván elkezdtem parázni olyan dolgoktól, amik bekövetketésük esélye kb. 0%. Napközben, bár próbálom lekötni magamat valamilyen játékkal, vagy egyéb módon, gyakran előjön bennem a félelem. De olyan dolgoktól félek, amik kb csak a filmben vannak, vagy rosszabb hírű környékeken. Mi egész jó környéken lakunk, nem nagyon hallani bűnözésekről, betörésekről stb. Az a helyzet, hogy megfogalmazni sem tudom, hogy mitől félek. Egyszerűen néha rámjön a félelem, a szorongás, olyankor a torkom elkezd fájni, hevesen ver a szívem, folyik rólam a víz, és bármit csinálok egyszerűen mindig bennem van a félelemérzet. Napközben ha beszédet, vagy kutyaugatást hallok egyből megyek az ablakhoz és nézek ki, hogy ki az, mi az. Bár nehéz, de megpróbálom leírni, megfogalmazni a félelmet. Talán úgy a legegyszerűbb megfogalmazni, hogy néha egy pillanatra "rossz képek" jönnek elő a fejemben. Például, ha látom hogy egy cigány(személyes tapasztalatom nincs velük szerencsére, de sajnos sok rosszat hallottam róluk, ami nem meglepő) a házunk előtt(kb 2 naponta 1db), akkor rögtön előjön a félelem, hiába nem csinált semmit, a hangját sem hallom, de egyszerűen ilyenkor elkap a szorongás. Olyan képek jelennek meg a fejemben, hogy mi van ha bekiabál valamit, vagy bedob valamit, esetleg ne adj Isten a kutyával csinál valamit. Ha kint áll az autónk a házunk előtt, akkor az is rossz képeket kelt bennem, mert mi van ha ellopja, vagy megkarcolja, vagy valami más módon kárt tesz benne. Éjszakánként attól félek, hogy valaki betör hozzánk. Mint írtam erre elég kicsi az esély mivel jó helyen lakunk, rendesen be van zárva minden ajtó, kapu, sosem törtek még be hozzánk, kutyáink is vannak. Ha bármiféle zajt, vagy kutyaugatást hallok éjszaka, akkor egyből arra gondolok, hogy valaki biztos be akar törni hozzánk, ilyenkor percekig csak fekszem és hallgatózom, és nézek kifele a szobámból a bejárati ajtó fele, közben ver a víz és elég hevesen dobog a szívem. Nem igazán tudom, mitévő legyek. Járt már valaki hasonló cipőben? Ha igen, hogy sikerült neki kigyógyulnia belőle? Nem szeretnék menni semmilyen pszichiáterhez/pszichológushoz, inkább másfajta gyógymódok érdekelnének. Köszönöm annak aki végigolvasta. Már ez is jobb érzés egy picit, hogy leírhattam a problémámat. Elnézést ha néhol összeszedetlen volt az írásom.