Sok állatnak ártottam kiskoromban, tullephetek ezen vagy megerdemlem?
Iszonyatos bűntudatom van. Rettenetes voltam kisgyerekkent. Nagyon 'szerettem' az allatokat, es rengeteget voltam a nagymamamnal. O az a tipikus falusi ember volt, aki ujszulott kismacskakat fojtott egy vodor vizbe, kiscsibeket dobott be a tűzbe, stb. Mikor 5-6 eves lehettem, sikerult meggyozni hogy ne oldosse oket.
Ennek ellenere szemrebbenes nelkul vegigneztem ahogy elvagja a tyukok nyakat, es egyutt forraztuk le es kopasztottuk meg oket utana. Bent pedig megfoztuk, szetszedte a tyukot es egyutt megettuk. A szemgolyojat, az agyat, zuzajat stb.
A cicak "fogyoeszkozok" voltak arrafele, es mama estere bezart akar 3-4 macskat is egy vodorbe, ra egy ilyen szitát es arra egy kovet, hogy ne tudjanak kijonni es elszokni. En azt hittem, hogy ez igy tok jo, es mikor az egyik macskat kint hagyta elkezdtem sirni hogy miattunk meghal este satobbi. Es reggelre meghalt a tobbi macsek mellett...
A cicait/kutyait mindig bantotta, sose adott nekik rendes kajat, csak tejbe aztatott kenyeret, amitol betegek lettek es sokan meghaltak. En akkor sem csináltam semmit. :( Csak 9-10 eves voltam, de tudhattam volna, hogy ez igy nem jo.:((
Volt olyan, hogy 14 evesen mentem felvetelizni es anyukammal hallottunk nyavogast a szelektiv hulladékgyűjtőből, valoszinuleg kiscicak lehettek benne es csak lehajtott fejjel elmentunk mellettuk :(
OLyan is volt hogy a mama nelkul maradt kiscicakat cumiztattuk 3orankent, az egyikuk nathas lett es nem vittük orvoshoz hanem probaltuk meggyogyitani es szegeny egesz ejszaka szenvedett mire meghalt:( en annyira sajnalom:( voltak hasonlo esetek..
De kicsiként egyebkent is nagyon furcsa voltam, nem tudtam hogy kell kozeledni masokhoz vagy baratkozni veluk, mindig kikozositettek, bantottak, de valahogy sosem védtem meg magam :( csak megalazkodva turtem es ugy ereztem hogy meg is erdemlem.
Borzalmasan szegyellem magam, es nem tudom, hogy lepjek tul azon hogy ennyi elolenynek megakadalyozhattam volna a (kin)halalat de nem tettem, sőt.
Mar 21 eves vagyok, nehany eve nem eszem hust, amikor megtehetem allatokat mentek, adomanyozok menhelyeknek, neha ideiglenes befogado vagyok, de keptelen vagyok megbocsatani magamnak es ugy erzem lelki beteg lettem emiatt :( A sok iskolai szekalast sem tudom elfelejteni, nincs onbizalmam miatta,de a leirtak miatt egyebkent is nagyon haragszom magamra.
válasza:Ezzel semmit nem fogsz tudni kezdeni és más sem, örökre megmarad.
Az én öreganyám nagyon oda figyelt így vissza gondolva az ilyen dolgokra. Mikor menni akartam vele én is, hogy segítek (kis naiv) "madarat fogni", levágni, akkor nem engedte meg, a közelébe nem engedett az ilyen dolgoknak. Elintézte ő egymaga a pajtában, még holtan sem láttam az állatot, csak elém rakta a sültet a tányéron.
válasza:Szerintem a tyúkok levágása, disznóvágás teljesen természetes dolgok, én gyerekként is annak tartottam. Ezek haszonállatok.
Kismacskákat, kiskutyákat kirakni, szándékosan megölni már nem az, de szerencsére olyat élőben sem láttam soha.
Amiket itt leírtál, legnagyobbrészt nem te "követted el", maximum végignézted. Ráadásul gyerekként neked jogod se volt hozzá, hogy megmondd a felnőttek, hogy mit tegyen és mit ne.
Mivel most már felnőtt vagy és te dönthetsz róla, mit teszel, és sokat segítesz állatokon, az így pont jó!
Viszont ha úgy érzed, "lelkibeteg" vagy a múltban történtek miatt és nem tudod ezeket feldolgozni, akkor szerintem ott még valami más is van a háttérben, ha teheted, menj pszichológushoz!
(Mondjuk nekem nincs róluk jó tapasztalatom, nekem valahogy nem igazán tudott ez az egész segíteni :-/ De azért tudom, hogy sok embernek igenis tud, ezért "ajánlgatom":))
válasza: válasza:"Ez oke, ez olyan szemellenzos dolog, hogyha nem latja a gyerek akkor meg sem tortenik"
És mire mész, mire mentél vele, hogy megtudtad idő előtt, hogy mi történik az állatokkal (?) most jobb, hogy lelki beteg lettél, lelki beteg vagy és mehetsz az ideggyógyászatra ?
Szüleim faluról valók, az anyám ma mesélte miután meséltem neki erről a kérdésedről, hogy az apámat például 13 évesen vezetgették volna be az állatvágásba, nem előbb. Kiderült, hogy ő erre nem vevő. Mikor beköltöztek a városba, az anyám vett a piacon két élő csirkét, ahogy haza vitte vihette is volna vissza ha fateromon múlik, mert ember nem volt aki hozzájuk nyúlt volna. Anyám nehezen, de állítólag meg tette :(
Nem tudom téged 5 évesen miért vittek bele ilyen dolgokba, meg macska vízbe fujtogatása. Hát menjél pszichiáterhez, pszichológushoz hátha tud neked segíteni valamibe.
utolso elotti: nem jobb nyilvan de attol fuggetlenul meg ugyanugy szemellenzős dolog. ha nekem lenne gyerekem egyertelmuen nem csinalnam vele azt amit velem csinalt nagymamam, de nem is fogom titkolni elole hogy kerul a 'husi' a tanyerra.
köszi a valaszokat:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!