Kiskoromban autizmussal diagnosztizáltak. Most felnőttként úgy érzem mintha "kinőttem" volna, de mégis rosszul érzem magam emiatt. Forduljak pszichológushoz vagy ne foglalkozzak vele?
5 éves koromig nem tanultam meg beszélni. Ekkor döntöttek szüleim úgy, hogy elvisznek kivizsgálni és gyermekkori autizmust, pervazív fejlődészavart állapítottak meg rajtam.
Gyerekkoromban hangsúlytalanul, monotonul beszéltem, nem voltak barátaim, mert folyton elzárkóztam. Állandóan olyan témákról beszéltem, amit senkit nem érdekelt, ezek közé tartoztak a számítógépes játékok. Sokat piszkáltak és gúnyt űztek belőlem, mivel hülyeségeket beszéltem és kihasználták félénkségemet, továbbá én voltam általánosban az osztály strébere.
Középsuli elején volt az, amikor már kezdtem bizonyos dolgokat tisztán látni, vagy nem is tudom hogy mondjam el ezt az érzést. Kaptam akkor egy könyvet (igazából már korábban megvolt, csak akkor nem én, hanem szüleim olvasták), mely egy életvezetési útmutató volt autisták és aspergeresek számára. Leírta a különböző társalgási helyzeteket, hogyan kell kommunikálni, hogyan kell felismerni az igaz és hamis barátokat, valamint sok más dolgot is. A szerzője azt vallotta, hogy az autistáknak külön kell megtanulnia a tudomány útján azokat a társadalmi normákat, melyek az átlagembernek már ösztönösen alkalmaznak.
15 évesen leltem barátokra, akikkel eljártunk koncertekre, majd később kocsmázni. A mai napig is tartom velük a kapcsolatot és eljárunk szórakozni. Már nem néztem a földet beszélgetés közben, de még mindig féltem más emberek szemébe nézni. Megtanultam, hogy az embereket baromira felesleges olyan beszédtémákkal fárasztani, melyek senkit nem érdekel. Elkezdtem gitározni és érdeklődtem a metálzene iránt. Még ilyenkor is voltak osztálytársaim, akik síkhülyének néztek és ott rúgtak belém, ahol tudtak. Még mindig én voltam az osztályelső.
18 évesen már párkapcsolatom is volt, mely másfél évig tartott. Akkori barátnőm már észre se vette rajtam, hogy autista vagyok. Senkinek nem mondtam el fogyatékosságomat.
22 évesen lassan végzős leszek egy egyetem informatikai szakán. Tanulmányaim mellett TDK konferencián helyezést értem el, valamint egyetemen belül egy kutatási projektben dolgozok, ahol adatelemzési módszerek programozásával foglalkozok. Beszédem olyan szinten javult, hogy TDK után konzulenseim értékelték az előadásmódomat, ahol bátor hangsúlyozást és gesztikulációt használtam. Szintén megtaláltam a közös hangot csoporttársaimmal, hülyéskedünk és egy-egy vizsgát sörrel ünnepelünk. Szoftverfejlesztőnek készülök.
Senki nem tudja megmondani rólam, hogy autista vagyok/voltam. 12 éves korom után már nem vittek szüleim kontrollvizsgálatokra, így azt se lehet megmondani, hogy hivatalosan az vagyok-e még vagy sem. Csak nagyon kevés ismerősömnek mondtam el az igazságot, akikben megbíztam. Volt aki ledöbbent, mert nem nézte ki belőlem, volt aki azt mondta "te hazudsz, nekem ismerősöm van, kb öltözni nem tud egyedül". Egyetlen furcsaság amit megjegyeznek rajtam idegenek is, az a beszédem, ugyanis angolos akcentussal beszélek magyarul a sok számítógépes játék és kevés beszélgetés miatt.
Szóval úgy néz ki, mintha legyőztem volna az autizmust. Mégis, ha bármit meglátok erről a témáról, például az Esőember című filmet, bizonyos kérdéseket itt gyk-n, akkor azt mindig magamra veszem. Elért eredményeim ellenére is egy lenézendő semmirekellő fogyatékosnak és genetikai hulladéknak, balesetnek érzem magam. Embergyűlölőnek és emberkerülőnek tartom magam, utálom a "normális" társadalmat, csak azoknak örülök, akik a barátaim.
Elvont dolgok érdekelnek, művészies filmdrámák, progresszív metálbandák, játékok, szoftverfejlesztési technológiák. De ezekről csak nagyon kevés ismerősömmel tudok (szerencsére) beszélni, hidegen hagynak a felszínes beszélgetések, kivéve ha az egyetemi életről van szó. Azt mondják az autisták beteg emberek. Mások azt, hogy nekik ilyen az agyi felépítésük, szerkezetük, annak "gyógyítása" pedig a személyiség elpusztításával jár. Én nem érzem magam "betegnek". De akármikor ha magamban szomorkodok, mindig előhozom ezt és hibáztatom magam, hogy ilyennek születtem. Néha van, hogy felsőbbrendűnek érzem magam, hogy saját szakterületemen jó vagyok és az emberekkel is kedvesen bánok, máskor meg egy korcsnak érzem magam. Egy abnormalitásnak, akinek nem a társadalomban, hanem valami intézményben a helye.
A kérdésem pedig az, hogy tényleg lehetséges az autizmusból "kinőni"? Segít nekem az, ha egy pszichológussal kivizsgáltatom magam, hogy jobban megismerjem önmagamat? Vagy tényleg ne törődjek vele és tegyek úgy, mintha nem is lenne?
Előre is köszönöm a válaszokat!
22/F
A magasan funkcionáló autisták felnőtt korra megtanulják kompenzálni a tüneteket, de attól még az auti gondolkodásmód megmarad. Ez nálad is jelen van, ahogy látom, de simán lehetsz tünetmentes.
Felnőttkori diagnózisra amúgy az Autizmus Alapítványnál van lehetőség, és egy fizetős. Pszichológusok nem diagnosztizálnak autizmust. Viszont ha problémáid vannak, nyugodtan járhatsz pszichológushoz, egy autistának is ugyanúgy lehetnek életvezetési problémái, mint bárki másnak és ugyanúgy lehet rajta segíteni. Ez független az autizmustól.
Az autizmus nem betegség, főleg nem a te esetedben. Egyszerűen más vagy mint az átlag, nem szabad erre betegségként, fogyatékosságként gondolnod. 10 emberből 4 biztosan más, nem átlagos, ennek oka rengeteg lehet, ebből az egyik lehet egy gyerekkori, de mára már tünetmentesnek mondható autizmus.
Egy csomó fiatal és idősebb ember is pont olyan mint te a társas kapcsolatokat illetően, mégsem autisták.
Legyél büszke arra, hogy ott tartasz ahol most vagy és ne tekintsd magad genetikai hulladéknak, fogyatékosnak, mert ez nem igaz. Ha ilyen önértékelési gondjaid vannak, akkor menj el pszichológushoz, aki segíthet. Én a helyedben nem mennék újra diagnózis után, mert egy ezzel foglalkozó pszichiáter természetesen nem fog eltekinteni életed első 18 évétől és ugyanúgy rádteszi ezt a bélyeget. Más lenne, ha nem lennél képes normál életre vagy súlyos gondjaid lennének a társadalomba való beilleszkedéssel vagy bármi mással, de neked ezek nincsenek.
Bárcsak az én fiam is így "kijönne" ebből a dologból, ilyen szép eredményekkel mint te. Nem is tudod milyen szerencsés vagy!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!