Az normális, hogy mindent leírok? Normális vagyok?

Nagyon sok gondolatom csak úgy leírom a jegyzeteimbe, barátok szerint beteges. Rengeteg gondolatom van és csak úgy cikáznak a fejemben. Nagyon kreatív vagyok és jó a probléma megoldó készségem, viszont olykor a sok gondolat már túl sok, főleg mikor este aludnék. Egyszerűen megkönnyebbülök és jó érzés, hogy le van írva amit fontos gondolatnak találok. Sokat beszélek magamba magamnak mintha az állati részemhez beszélnék néha. Olykor dicsérem magam, olykor dorgálom, olykor sajnáltatom magam, olykor meg simán elemzek dolgokat. Van hogy megbeszélek gondolatba magammal valamit, hogy mit találok helyesnek racionálisan és mit érzek. Sokszor mást találok helyesnek racionálisan mint amit érzek. Az agyam után megyek és amolyan intuíció alapján, hogy mi a helyes. Érzem valahogy, hogy az adott helyzetben mi a helyes és ha kell fenéken billentem az egóm.

Sokat foglalkozok azzal, hogy melyik érzelmem mit kommunikál velem. Leírom, hogy miket kell elvégeznem, leírom a hosszú és rövid távú terveimet, anyagi terveimet és mindenféle egyéb kreatív gondolatmenetet. Gyakran nincs is értelme, annak amit leírok csak számomra, pl. eszembe jut egy potenciális filmjelenet párbeszédekkel és leírom. Vagy csupán valamivel kapcsolatosan a véleményem kifejtem csak mintha egy újságcikket írnék vagy tanácsot adnék valakinek. Gyakran elemzem a negatív érzéseimet és elemzem a szociális helyzeteimet, hogy mit hogyan csináltam jól és máskor hogyan kell jobban reagálnom. Érdekel a pszichológia, ez emberiség eredete, a technológia és a filmkészítés. Most film egyetemen vagyok és közben dolgozom is a szakmában 8 éve. Emberek közt nem beszélek magamba hangosan, de itthon egyedül sokat beszélek magamba és magamnak hangosan is olykor. Gyakran hajlamos vagyok lenéző lenni az emberekkel indirekt. Tudom, hogy ez nem jó és próbálok változtatni.

Én így jól érzem magam, szeretem szisztematizálni a gondolataimat, elemezni a cselekedeteimet és tervezni. Sokat írok. Szeretek elveszni a részletekbe - videó/hang és képszerkesztésnél munkatársaim szerint olykor beteges mennyi türelmem és figyelmem van, ha érdekel valami nagyon akkor tudok figyelni. Ugyan akkor ha nem érdekel valami akkor egy repülő légy is elvonja a figyelmem és nehéz olyat megtanulnom ami nem érdekel. Nagyon figyelek, hogy helyesen írjak, lehet kicsit betegesen. Illetve angolul is nagyon figyelek, hogy helyesen beszéljek és írjak.

Bizonyos emberekkel nagyon jól kijövök, másokkal pedig nagyon nem, mert nem találom meg a megfelelő kommunikációs csatornát velük. Van néhány jó barátom, de nehezen szerek újakat, valahogy ha nem tudok ráhangolódni valakire és nem azonos a felfogása és érdeklődése nem megy. Gyakran veszek össze emberekkel akik nem végzik el megfelelően a feladatot amit tőlem vagy a főnökömtől kapnak - főleg ha az én munkám rovására megy. Gyakran zavar az, hogy úgy érzem bizonyos emberek csak azért haverkodnak velem mert valamilyen hasznuk van. Sajnos miután már nincs semmi hasznuk sokan eltűnnek és nem keresnek ami rosszul esik mert én gyakran keresem akkor is a barátaim társaságát ha csak simán szórakozni akarok. Eljárok táncbálokra, a diszkó nem vonz.

Szerintetek aggódjak, vagy normális, hogy ilyen vagyok?

24/F