Reménytelen a helyzet?

Utálom az életem. 21 éves "férfi" vagyok és semmit de tényleg semmit nemértem el az életben.. semmilyen tekintetben. 9.dik osztálytol othagytam az iskolát valoszinuleg sulyos antisociális viselkedés miatt, de nagyon konnyen elképzelto sot szinte biztos hogy rengeteg más dolog miatt is. Azotta a házbol szinte SOHA nemmegyek sehova tobb éve ... még 3 hónap és 6 éve. 6 ÉVE hogy bezárkozva élek a kulvilágtol.. 3 éve nembeszélek senkivel, nincsenek barátaim, senkim, és semmim nincs szó szerint, semmi gondolatom semmirol.. nagyon hulye vagyok, olyan alap dolgokat nemtudok... és ez olyan szinten borzalmas. De tényleg semmit nemtudok bármi kis apro alap dolgot. Nincs életem, olyan urességet érzek belul, és ezt a szar se tudom normárisan megfogalmazni olyan sulyos dolgaim vannak ááá szornyu uvolteni tudnék. Teljesen elhanyagolom magam semivel sem torodom teljesen hogyis mondjam, nincs energiám az élethez nincs életerom vagy nemtudom hogy elmondani, ez az egész olyan borzalmas és szomorú nemtudom miért vagyok ilyen. Hogy hiányzik a "személyiség" az élet belollem.. Alig van egy-ketto ruhám osszesen és azokkal is valami baj van. Ez ház is olyan szar. Ossze van hányva az egész, mint valami csovesnek a háza lenne, a kornyék is nagyon borzalmas, romos házak. Szar emberek, agresziv emberek. Nagyon rossz de tényleg itt minden, velem. Egyetlen de tényleg 1 k***** dolog sincs ami pozitiv dolog lenni itt.. Szerintem ebbe már beleorultem valamenyire. Vagy nemtudom. A személyes higéniám is elhanyagoltam már rengeteg éve .. :/ sulyos depreszioban szenvedek, meg sulyos antisociális vagyok, meg még vagy 100+ dolog szerintem. Szinte éhenhalok/unk mindenbol a legolcsobb legszarabb kaját veszuk, egy csomo számlát határidon tul fizetunk be... olyan borzalmas belegondolni hogy milyen szép életem lehetett volna csak sima átlagos élet, de ilyen lett... és semmi gondolatom nincs mit kéne csinálni, de nem is tudnák olyannyira nincs életkedvem. Mi a f***ért van ez velem? Hogy enyire életképtelen vagyok hogy tényleg semmit nemtudok, és nincs semmi személyiségem. Meg nem is tudom.. semmim nincs kivul belul... A fogsorom az nagyon csunya alul nagyon durván ossze vissza vannak a fogaim. Meg felul is van baj, meg sárgák, meg rengeteg baj van veluk. Sohase voltam boldog, értheto okokbol. Nemtudom megvédeni magam se lelkileg se fizikailag, olyan gyenge vagyok mindenhogy. Mindig a legrosszabra gondolok, Olyan sok, rengeteg szinte minden dologba téves gondolataim vannak de ez értheto mert bezárva vagyok. 6 éve és igy semmit nemtudok szinte semmilyen dologrol. Most hirtelen ebben a pillanatba nem jut eszembe semmi de rengeteg ilyen dolgokat letudnék irni rengeteget.. Ez az egész borzalmas. Az életem szornyu, minden tekintetben, mindenben.