Hogyan tudnám előnyömre fordítani az alábbi személyiségzavart?

Az elmúlt időszakban egyre többet tapasztaltam, hogy nincsenek mély sőt a legtöbb esetben semmilyen érzésem sincs az emberek iránt.

17 éves vagyok, a szüleimmel és a testvéremmel élek, van barátnőm már több, mint fél éve.

A szüleim iránt nem igazán érzek szeretetet (pedig szeretnek és nincs okom panaszkodni a családi légkörre), inkább csak jobban kedvelem őket, mint egy idegent.

A testvéremet is csak kedvelem (de kevésbé mint a szüleimet).

A barátnőmbe sem vagyok szerelmes (kapcsolatunk folyamán nem is voltam), őt is csak kedvelem, de legtöbb esetben eltűröm.

A többi ember pedig teljesen semleges számomra, nincs is más számottevő emberi kapcsolat az életemben.

Sokszor elképzeltem már a családtagjaim halálát, hogy megtudjam, hogy érzelmileg rosszul esne-e a haláluk, de csak olyan dolgok jutnak eszembe hogy ha a testvérem halna meg akkor a szüleim halála után én örökölnék mindent (nem kéne osztozkodni), ha az egyik szülőm halna meg akkor mennyiben módosulna az életszínvonalam, el tudna-e tartani az amelyik nem halt meg és hasonlók.

A többi rokon, ismerős, idegen halála pedig teljesen semleges érzést vált ki belőlem akár elképzelem akár bekövetkezik (pl.: nagyszülő, rokon temetése, olasz autóbusz baleset).

Sokat olvastam a témában és ezek a dolgok antiszociális, pszichopata személyiségzavarra utalnak ha jól informálódtam.

Ezek után a kérdésem az, hogy a majdani felnőtt életemben ezt a dolgot hogyan tudnám kamatoztatni, mi az a (jól fizető) munkakör amiben ez a dolog hasznos lehet számomra?.