A disszociatív személyiségzavart hogyan szokták kezelni?

A disszociatív személyiségzavarnak több formája ismert, az MSD ezt írja a betegségről: "

Kórisme

A disszociatív önazonosság-zavar diagnózisának felállításához az orvosnak teljes körű pszichológiai interjút kell készítenie. Vizsgálatokra lehet szükség annak eldöntésére, hogy van-e olyan testi rendellenesség, amely felelős lehet a tünetekért. Speciális kérdőívek állnak rendelkezésre, amelyek segítik az orvost a diagnózis felállításában.

Az interjúk szükség esetén meghosszabbíthatók, hipnózis vagy gyógyszeres befolyásolás is alkalmazható. Lásd még A hipnózissal vagy gyógyszerrel befolyásolt beszélgetés során a beteg könnyebben lehetővé teszi az orvos számára, hogy a többi személyiséggel is felvegye a kapcsolatot, vagy az amnézia miatt elveszett emlékeit feltárja. Az orvosok egy része azonban úgy gondolja, hogy a hipnózist vagy a gyógyszeres befolyásolást nem szabad alkalmazni, mert azok önmagukban is okai lehetnek a rendellenesség kialakulásának.

Kezelés és kórjóslat

A tünetek egy része spontán megjelenik majd eltűnik (fluktuál), a disszociatív önazonosság-zavar azonban nem szűnik meg magától. A kezelés célja általában a különböző személyiségek egy, közös személyiséggé integrálása. Az integráció azonban nem mindig lehetséges. Ezekben az esetekben a személyiségek kapcsolatának harmonizálása a cél, ami elősegíti a normális életvitelt.

Gyógyszeres terápiával enyhíthetők egyes kísérő tünetek, például a szorongás vagy a depresszió, a betegségre azonban ez nincs hatással.

A pszichoterápia többnyire fárasztó és érzelmileg fájdalmas. A beteg érzelmi krízisbe kerülhet személyiségeinek cselekedetei, a terápia során felidézett traumatikus emlékek által keltett kétségbeesés miatt. Többszöri pszichiátriai intézeti kezelésre lehet szükség a beteg segítésére a nehéz időszakok során, illetve a fájdalmas emlékekkel való küzdelemben. Általában heti 2-3 pszichoterápiás kezelés szükséges, melyeket 3-6 éven át kell folytatni. A hipnózis is hasznos lehet.

A prognózis a tünetektől és a betegek által megélt jelenségektől függően változó. Az olyan betegek esetében, akiknél egyéb súlyos mentális rendellenesség, például személyiségzavar, kedélybetegség, étkezési zavar, különböző szerekkel való visszaélés is fennállnak, a prognózis rosszabb."

Az én véleményem: csak pszichoterápiával (gyógyszer nélkül!) - hipnózison alapuló módszerek alkalmazásával - lehet meggyógyítani, ha valóban helyes volt a diagnózis. Persze időigényesebb lehet, ha nem kettő, hanem "sok" (akár 8-10) személyiség keveredik benned. (Nem saját tapasztalatból mondom, de a kiképző terapeutámnak elhiszem, neki voltak ilyen esetei.)