Sos. Ugye nem bolondulok meg? Hirtelen tört rám ez az érzés! Sokat vagyok egyedül a 4fal közt.

Szia!

A kérdésedben nem írtad meg, hogy milyen érzés tör rád.

Miről van szó?

Én is sokat vagyok egyedül. 48 éves nő vagyok, a munkám olyan, hogy otthon is tudom elvégezni nagy részét, ezért nem nagyon találkozom emberekkel.

A rossz érzés általában a hétvégén tör rám, szinte mindig vasárnap. Olyan gondolataim támadnak, hogy egyedül vagyok, nincs szinte senkim, és ha megbetegszem, nincs senki, hogy segítsen. Ilyenkor nem vagyok képes semmit csinálni, kénytelen vagyok lefeküdni, és órákig csak fekszem az ágyban...

Mosogatás közben is rossz gondolataim támadnak, folyton olyan emberek jutnak eszembe, akik rosszat tettek velem (a gonosz nővérem, a volt munkatársaim, stb.)

Igyekszem menekülni ezektől a gondolatoktól, de ez nagyon nehéz.

Olyan érzés, mintha autót vezetnék, teljes erőből nyomom a gázt, de a kézi fék be van húzva, és nem haladok. Az emberek pedig hisztiznek, dudálnak, ordítanak, hogy: "Indulj már!" de én képtelen vagyok.

A háziorvos kinevetett, nem segített, beutalót sehova nem adott, csak megjegyezte, hogy sportoljak...

Egy dolog viszont nagyon segített: orbáncfű tabletta hosszú távú, rendszeres szedése!

Rengeteg helyen lehet beszerezni, szabadon vásárolni!

Próbáld ki!

És, ha esetleg magányos vagy, szeretnél beszélgetni valakivel, írjál nekem! :-)

Megbolondulás biztosan nem lesz, de ugyanúgy, mint előttem szólók, a nyugtatót (vagy alkoholt, stb.) én sem ajánlanám. Az a baj, hogy olyan a kultúránk, hogy nem gyerekkénk nem tanítnaka meg bennünket, hogy hogyan legyünk boldogok, így van aki élete során, sosem ismeri meg belső erőforrásait, saját igényeit. Olyan, mintha úgy nevelnének, mint egy kertben, ahol csak a gyomirtással foglalkoznak (persze az is kell), a haszonnövénnyel nem. Így olyan érzés, mintha mindig minuszban lennénk, ahonnan legfeljebb nullára juthatunk, pluszban nem. Pedig ahogyan egy nagy ember mondta, a boldogság ingyen van, nem kell kiérdemelni. Ehhez mindenkinek alapvető joga van, senki nem veheti el tőlünk. Még önmagunkért sem tudunk áldozatot hozni, de már elvárják, hogy másokért áldozzuk fel magunkat. Meg kell találni mindenkinek a saját boldogságát, hogy azt tovább tudja adni. Mert gyerekek is úgy nőnek fel, hogy a szüleik nem tudják megmutatni nekik, mit jelent boldognak lenni.

Mindnyájan jók vagyunk, nem kell máshoz hasonlítani magunkat. Ha ellaposodott az életünk, fel kell dobni valami széppel, örömtelivel.

Bocs, ha esetleg eltértem a tárgytól.