Mit csináljak, ha egyedül is utálok lenni, de emberekkel is?

most nem azt várom, hogy valaki rám írjon, hogy beszélgessünk

Megnevettettél - kösszentyűűű

Ebben a korban vagy, én is voltam ugyanígy. Sőt, most is meg van ez az érzés, de már csak nagyon kicsit. Sokszor mikor hétvégén hívnak, tali előtt 1 órával azon gondolkozok, hogy miért nem jobb itthon, miért megyek el.

Aztán mikor ott vagyok emberek között és akár csak hallgatom a marhaságaikat, akár én is beszállok a hülyülésbe, akkor jövök rá milyen jó elmenni egyet inni, dumálni, hülyülni :D

Majd ez benned is kitisztul később, hogy melyiket szereted jobban. A magányt, vagy a társaságot.

Illetve szerintem itt probléma, hogy nem mered elengedni magad úgy igazán. Nem mered kimondani a véleményed, vagy a külsőddel, belsőddel nem vagy elégedett. Ezt neked kell felismerned és kezelned.

De mondom, az is benne lehet, hogy éppen kamaszodsz. Semmi se jó, semmikor :D ez ilyen.

20/f

Ismerős szituáció.

"de ha úgy érzem, hogy az éppen aktuális beszélgetőpartneremnek nem vagyok elég fontos (mindig ezt érzem), akkor inkább nem is beszélgetek vele.. "

Relatív, hogy mi az "elég fontos", nyilván ha az ember sokat van egyedül, akkor még többet igényel attól, akivel nagy ritkán beszélget és megnyílik előtte.

Tudom, ez nem vigasztal: ez így is fog maradni. A legtöbb ember elvan másokkal, de nem az "elég fontos" kategóriájú kapcsolatokra kell számítani.

Lesz sokszor, hogy megkérdezik, hogy vagy, de a választ már nem várják meg. Lesz főnök, munkatárs, aki az érdekei és a piac mentén cselekszik, és magadra leszel utalva.

Lesz partner, aki - tudatosan vagy tudat alatt - átver, még akkor is, ha úgy érzed az idő múltával, hogy elérted az "elég fontos" szintet.

Lesznek konfliktusok, összeveszések, amikor úgy fogod gondolni, hogy nagy nehezen bizalmat adtál, és visszaéltek vele. Sőt sajnos az élet olyan, hogy meg is halnak emberek, akiknek megnyíltál.

Szóval ha nem akarsz egyedül lenni, akkor is beszélgess, ha nem érzed, hogy elég fontos vagy a másiknak. Érdekes figyelni, ki hogy látja a világot, még akkor is, ha csak egy kávét isztok meg együtt és nagyon jól tudod, hogy ez az ember nem mentene ki a Dunából, ha fuldokolnál. Ettől is formálódik a világképed, több leszel általa, és segít az egyedüllét tartalmassá tételében is.