Ebből lehet kiút?

Lassan két éve olyan dolgok történnek az életben, ami kihat a közérzetemre. Édesanyám nagyon beteg, közben az egyetem is nyögve nyelősen megy. Ha úgy van akkor dolgozom, ha nem nem. És hiába lesz diplomám úgy érzem, hogy csak gyárban fogok tudni dolgozni, mert itthon olyanok a feltétetek. Párom kitart mindenben mellettem, támogat, még is ha arra gondolok, hogy nem jutok egyről a kettőre nagyon depressziós tudok lenni.

Nyelvi szakon tanulok, még sem megy olyan jól a nyelv. Feleslegesnek érzem az egyetemet, mert többet tudok az adott nyelvterület festészetéről, mint arról hogy vegyek meg 1kg kenyeret. És sajnos tapasztalat nélkül nem megy. Túlkorosnak érzem magamat az egyetemhez is. Nyűglődök mindennel, de többre vágyom. Radikális változtatáson töröm a fejem. Kimenni külföldre egy kis időre. Lehet bele roppanok, de ha itt maradok az országban akkor megörülök. Nem azért küzdök és tanulok (ott is csak arra megy ki a játék, hogy a vizsgák után minél többet fizess), hogy középszerű munkát végezzek.

Mit tanácsolnátok?

22L