Az baj, ha a disszociatív elmezavaromban jól érzem magam és nem akarok "meggyógyulni"?

Rövid távon nem baj. Hosszú távon pedig azért az, mert így nem fogsz tudni dolgozni, családot alapítani, stb.

Mik a tünetei? Mivel jár ez?

Nem baj. A legtöbb disszociativot nem zavarja a többiek létezése, már ha tudnak egymásról. A tévhitekkel ellentétben a többszörös személyiség nem egyenlő a gyilkossággal, vagy a vadsággal, viszont léteznek agressziv alterek. Egyébként kiváló barát, és társ lehet belőle, sok mindenben tud segiteni. A gondot csak az jelenti, hogy a nő tudatában van azzal, hogy te is ott vagy, de ezt nem akarja elfogadni. Ő egy nő, és összezavarodik, ha a tükörben egy férfitestet lát, és ezért nem szeret tükörbe nézni. Lehet, hogy egy másik személyiség, de ha nőnemű akkor úgy is fog viselkedni. Keresztbe tett lábak, kihúzott váll, csipő ringatása járás közben, illetve a gesztusai, beszéde, és hangszine is más. Az emlékezetkieséseiddel nem tudom, hogy mit tudnál csinálni...Bár, ha csak akkor vált, amikor egyedül vagy, akkor a váltás alatt se fog emberek közelébe menni. Furcsa ez egy kicsit, a legtöbb esetben a személyiségeket nem érdekli, hogy mikor, hol váltanak. Szerintem ez a nő rád van tekintettel ilyen szinten, és valószinü tudja hogy titkolni szeretnéd őt, és ezért véletlenül se megy mások közelébe amikor ő irányit. Kivéve persze a szexuális életet. Egy érdekességet mondok neked, de ha ez a nő tud hozzád beszélni, akkor azt látja, amit csinálsz. Tehát, ha beszélgettek az utcán, akkor ő is ugyanazt az utcaképet látja közbe. A gontolataidat nem érzékeli, de ugyanazt látja amit te. Mint már fentebb irtam a legtöbb személyiség kiváló segitőtárs lehet az életben. Sok dolog van, amihez te jobban értesz, mint ő, és ez forditva. Te nem szeretsz számolgatni, és papirmunkát végezni, de őt ez a dolog érdekli, és megcsinálja helyetted, segit neked. Legalábbis ez van normális esetben. Egy idő után az összes disszociativ képes beszélni a személyiségekhez, ez azt jelenti, hogy megvan köztetek a megfelelő kapcsolat. Mindketten tudtok a másikról, és elfogadjátok egymást. Nálatok az utóbbival van gond. A nő nem akar szembesülni veled, leginkább azzal, hogy te férfi vagy. Zavarja ha a tükörbe nézve egy férfit lát magával szemben, holott ő egy nő. Próbál téged néha kizárni azzal, hogy olyan zenéket hallgat amiket te nem szeretsz, vagy olyan tevékenységet végez amit szintén nem szeretsz. Valahogyan azonban mégis elfogad téged, és tudja hogy rejtegeted mások szeme elől, ezért hozzád igazodva csak akkor irányit ha egyedül vagy, vagy épp "akciózol". A többszörös személyiséggel nincs semmi baj, sok jó dolog van benne. Akármikor kikérheted a másik tanácsát, vagy segitségét, és ha magányosan érzed magad, tudsz vele társalogni. Negativ dolog az agressziv alterek jelenléte, de neked nincs ilyened, igy ez téged szerencsére nem érint :) Egy másik fontos dolog...Ez a nő nem véletlen került az életedbe. Egy gyerekkori trauma, túl magas stresszszint miatt "született" meg. Valószinü nem is emlékszel rá, a disszociativ amnézia miatt, vagy amiatt mert a trauma csecsemőkorodban ért. Érdemes lenne terápiás foglalkozásra járnod, hogy tudjanak veled beszélni ezekről. Pszichiáterhez csak utolsó mentsvárként menj, inkább pszichológushoz fordulj. Egyik sem tud meggyógyitani, vagy eltüntetni a nőt, de talán sikerülne a megfelelő összhang, hogy a nő elfogadjon, leginkább a nemiségedet.

Értem :) De amúgy nem is baj ez. A lényeg hogy te/ti jól érezzétek magatokat, bár nekem is furcsa lenne, ha egy nővel kéne szexuális kapcsolatot létesítenem (mégha férfi testem lenne is)...Groteszk. A pszichológusos dolog nem parancs volt, ti döntitek el hogy mit szeretnétek csinálni az elkövetkezendő időbe :) Mindenesetre sok szerencsét.

Ilyenből ki lehet gyógyulni?

Nekem a "jól érzem magam" nem fér össze a depresszióval, az öngyilkos gondolatokkal,a szexuális problémákkal,és egyéb gondokkal,amiket leírtál.Kérj segítséget szakembertől.