Miért van sokaknak önbizalomhiánya? Vagy miért alakulhat ki?

Leírom az esetemet, 10-12 éves vagy belekerülsz suliba egy társaságba ami annyira nem a te stílusod, de mivel nincs jobb velük lógsz, velük maradsz, habár a feszültség benned egyre nő a stílusbeli különbségek miatt, nem tudsz mit csinálni mert ők a menők, te meg vagy velük lógsz, vagy totál egyedül maradsz, melyik jobb? Nyilván a közös hülyülések folyamán beszólogattok egymásnak, ki mennyire kezeli ügyesen ezeket a beszólásokat hosszútávon nagyban befolyásolni fogja mennyire tiszteli, tartja az illető nagyra magát

Az évek során egyre csak felhalmozódnak az elfojtott érzések, frusztrációk amik ezekből az elbénázott visszaszólásokból erednek és idővel azt veszed észre magad, hogy az szomorú vagy nap mint nap, kerülöd a szemkontaktust, egyre több ciki szituációba kerülsz, majd utána nézel mi ez és rátalálsz: önbizalomhiány

..bumm

Az általános ide vezető út hasonlóan írható le, kisebb eltérésekkel

Érdekes dolog, hogy a köztudatban az önbizalomhiány szó a gyenge szociális készségekkel egyenlő, holott önbizalomhiánya mindenkinek van amikor belekezd egy új dologban, de mivel társas lények vagyunk és szocializálódás mindennapjaink része ezért szociális-

önbizalomhiány helyett, csak önbizalomhiánynak hívjuk

Az önbizalom szintje nagyjából velünk születik, azon nem nagyon lehet változtatni - legfeljebb van egy tól-ig, és azon belül mozgunk.

Viszont ezt sokan összekeverik az önbecsüléssel, önértékeléssel, na azt szépen le tudják rombolni a negatív visszacsatolások, mint ahogy a pozitívak tudják javítani, valamint az önismeret fejlesztése is.