Mit tegyek, ha fiatal lány létemre rettenetesen félek a haláltól?

Mindig is szorongós, gyenge lelki alkatú lány voltam, viszont nincs olyan rossz életem.

Egy fél éve folyamatosan zúg a fülem, előjött a szorongásom, pánikrohamok, derealizációs érzékelések, hipochondria, stb... Bárhol szúr, bármim fáj, az biztos hogy rák, aggódok, orvoshoz járok, a leletek negatívak. A fülzúgás-szédülés-magas pulzus folyamatosan fennáll, ez naponta megnehezíti az életem.

Járok pszichológushoz, dolgozunk az ügyön, ezt a halálfélelmet nem említettem még neki. Eddig hittem Istenben, hogy a mennybe vagy a pokolba jutunk, de eltávolodtam a hitemtől, és teljesen "magamra maradtam". Nem történt haláleset a családomban, élnek a szüleim, él a testvérem, az anyai nagyszüleim is élnek még, viszont a sírás kap el bármikor, ha arra gondolok, hogy (jobb esetben) 60-70 év az élet, és annyi? Utána majd elporladunk a földben, és semmi nincs utána? Egyedül maradok ha meghalnak a szeretteim? Vagy rettegni fogok életem utolsó napjaiban, perceiben a halálomtól?

Anya is elvált, nem olyan életet él, amilyet szeretne, ő is befelé fordulós és mindig többre vágyik, és rossz tudni, hogy boldogtalan és már 50 éves és már nem leszünk sokáig együtt, vagy talán nem tudja megvalósítani az álmait, nem lesz már társa, stb.

Rettenetesen félek, volt egy nagyon erős rosszullétem, akkor halálra ijedtem, szó szerint... csak az lebegett a szemem előtt, hogy innen már csak a temető van... Azt érzem, hogy egy pillanat alatt eltelik az élet, pedig még csak 20 éves vagyok, viszont egyszer tényleg meghalunk, és utána a nagy semmi? Soha többé nem leszünk már? Régen optimista voltam, istenhívő, viszont most nagyon félek és kilátástalan vagyok, rossz belegondolni, hogy még 2x ennyit élek nagyon jó esetben, aztán annyi...

Tanács, tipp, kinek mi segít, volt már valaki így?

Köszi!!!