Idegbetegség, vagy valami más?

Kiskorom óta borzasztó ideges tudok lenni, legkisebb dolgokon is fölkapom a vizet. Évek óta érzem, hogy valakit nagyon meg akarok verni. Van, hogy konkrétan ordítani kezdek magamnak, ha valami felbosszant. Utálom az embereket, utálok tömegbe menni, utálom az érzelmeket, alig tudok valamit kimutatni. Néha azt sem érzem, hogy szeretek egyáltalán valakit. De 1-2 embert biztos. Jobban szeretem az állatokat, emberektől félek is. Kisebb korom óta vannak gondolataim a halálról, meg elég betegen merengeni szoktam. Sokáig. Pl. Milyen lenne más emberként élni. Nem a legjobb a családom, de az életemmel közepesen meg vagy elégedve. Nem kifejezetten az én életemet utálom, hanem az Életet, magát. Gyűlölöm néha, mintha egy szimuláció lenne. Emberek szenvednek, mások gyilkolnak.

Sose voltam szociális személyiség, mondom, nem szokványosan fordulok az emberekhez.

Van, hogy csak egyedül akarok ülni a szobámban.

Nagyon-nagyon sokat olvasok, mintha a könyvekbe menekülnék.

15 éves lány vagyok, mielőtt valaki írná, hogy tinédzser probléma, olvassa el kétszer azt, hogy ezek kiskorom óta jelen vannak.

Pszichológusnál nem tudom ezeket könnyen elmondani.

Néha személyiségzavarosnak érzem magam.

Néha ölni tudnék.