A pszichoterápia során oki vagy tüneti kezelés folyik?
Megpróbálják élhető mederbe terelni a delikvens életét vagy megkeresik az okát annak,hogy mitől alakult ki a probléma és azt próbálják megoldani?
2,Az nem lehet,hogy az a rengeteg tudás amit elsajátítanak az egyetemen az csak passzív tudás? Olyan értelemben,hogy tudnak embereket elemezni, de segíteni igazából már nem.
Gondolom itt a pszichológusokról alkotsz véleményt. Általában azok szoktak maguk köré gyűjteni egy vagy több rászoruló személyt akikkel foglalkoznak kb. 50 percet esetleg egy órát. A pszichiáter az orvos és TB.-re nem igen szokta hosszúra engedni a közös eszmecserét a rendelésén.
A pszichológus passzív tudása sok rétű és nem az elemzésre korlátozódik mert kész diagnózist kap a pszichiátertől.
Úgy vélem én hogy valahol elkezdik a beszélgetést és mivel ez rendszeresen ismétlődő találkozásokkal jön létre közösen megtalálhatják a kialakult probléma okát.A közösen az itt a kulcsszó és ekkor van esély hogy feltárják és megoldják azt amitől a delikvens szenved a mindennapjaiban. A psziché(lélek) sérülései,sebei nehezen gyógyulnak,de élhető mederbe lehet terelni.
Tüneti kezelés, mert nincs idő analízisre. Amerikai milliárdosoknak van lehetőségük, hogy egy hosszan tartó analízisbe menjenek (az eredmény kétséges ott is).
Jaspers ír róla, ezért váltott, lett inkább filozófus, mert nem bírta elviselni, hogy erre nincs idő (leírja, hogy gyakornoki éveiben leült a beteg mellé beszélgetni, főorvos rárivallt: beteggel nem beszélgetünk, gyógyszert beállítunk!) És nem, nem a magyar egészségügyről beszélünk.
Persze vannak itt is magánorvosi lehetősége. De akinek nincs pénze, az rá van szorítva, hogy maga próbálja megoldani a problémáit - ez erőt is ad hozzá és erőssé is teszi. Ide tartozik Petőfi két verse.
Hát azért ez erősen függ attól, milyen problémáról van szó. Vannak olyan zavarok, amik gyógyíthatatlanok, csak tüneti kezelés lehetséges, javítani az állapoton, de nem megszüntetni a problémát. Más zavaroknál viszont gyökerestül ki lehet irtani a problémákat, nem csak a tüneteket.
Amúgy azért azt nem árt megemlíteni a témában, hogy ahhoz, hogy valaki pszichoterápiát tartani jogosult legyen, pszichoterapeuta elnevezést használhassa, nem csak egy "passzív egyetemi" tudást kell elsajátítania. 5 év az egyetemen, utána egy 4 éves klinikai szakképzés, amely során kötelező folyamatosan teljes állásban dolgozni, tehát az ember rengeteg gyakorlati tapasztalatot szerez, mellette módszerspecifikus képzéseket is elvégez esetleg, amik pont hogy használható eszközök a gyakorlatban, nem pedig passzív elméleti tudásanyag. Ezután jöhet a két éves pszichoterapeuta képzés, szóval összességében az egyetem elkezdésétől legalább 11 éves folyamatos tanulás és gyakorlati ismeretszerzés, de általában jóval több, hiszen az ember nem tudja rögtön frissdiplomásként kiperkálni az elég komoly képzési összegeket.
Akkor hol tanulják a pszichoterápiát?
Mi a helyzet akkor amikor nem akarnak személyiség-építést csinálni a szakemberek, sőt észre sem veszik,hogy valamit csinálni kellene?
Nem kell tudni az okot ahhoz,hogy kezelni tudják? Nekem ez fura. Ha nem tudják,hogy mi váltotta ki,hogy akarják/lehet azt helyrehozni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!