Csak a mentális és fizikai leépülés marad?

Próbálom rövidre fogni.

Félrecsúszott párkapcsolat. 5 év után szakítani akartam, a hölgy ezt nem fogadta el, kizsarolta, hogy egy évet maradjunk együtt, hogy fel tudja dolgozni a dolgot, ezalatt úgy kellett élni, mintha minden rendben lenne. Nem volt más választásom, belementem. Aztán ilyen-olyan ürüggyel egy hónappal, majd kettővel meghosszabbította. Most ott tartunk, hogy másfél év után már határidő sincs, csak ülünk egymás mellett nap nap után, hol órákat ordítozva, hol csak csendben nézve a tv-t. Semmi életünk nincs. Azzal telnek a napok, hogy munka után egymás nyakán vagyunk.

Az elmúlt másfél év már teljesen kikészített, állandó emésztési és táplálkozási problémák, kiütések, pattanások, rémálmok, alvászavar, szorongás, szó szerint semmi emberi kapcsolatom nincs a szüleimen és rajta kívül stb stb. Kívülállóktól rendszeresen megkapom, hogy milyen sz/rul nézek ki. Tehát általánosan romlik az egészségi állapotom mentálisan és fizikailag is. A probléma olyan mértéket ölt, hogy a közeljövőben nem leszek képes már a munkámat normálisan ellátni, aztán már semennyire sem. és még sorolhatnám.

Szakemberhez nem hajlandó fordulni, fel nem bírom dolgozni, hogy egy ilyen rémálomszerű életvitelben kellene leélni az életemet. A jogi lehetőségeknek utánanéztem, gyakorlatilag tehetetlen vagyok, max. ha már mindent tönkretett körülöttem, akkor számíthatnék jogi segítségre. Azonban ez nem opció (családom egészségére rámenne a dolog, apámnak így is lóg a levegőben egy infarktus, lakáshitelem van, ha elveszítem a munkám gyakorlatilag egy életre eladósodok stb stb).

Mit lehet ilyen esetben tenni?

(Felnőtt emberek vagyunk, nem tinik)